Bizonyára mindenki látott már filmeket múzeumokról, amelyekben valami hihetetlenül érdekes történik egy-egy műtárggyal vagy ősi dokumentummal. Nem kell azonban ilyen alkotásokat néznünk, akkor amikor a legalább ennyire ámulatba ejtő történetek szinte a lábunk előtt hevernek.
A minap Györe Tibor, az abonyi falumúzeum munkatársa beszélt arról, hogy a hatvanas évektől kezdődően egy helytörténészekből álló „csapat” mérte fel a helyi társadalmi, kulturális és vallástörténeti sajátosságokat, melyeket témakörök szerint tanulmányokban és dolgozatokban jelentettek meg.
– Édesapám is tagja volt annak a társaságnak, akik a helyi dolgokkal foglalkoztak… – kezdte a múzeumi dolgozó, akinek szívügyévé vált a település múltjának megőrzése és az értékek átadása.
– Heti rendszerességgel gyűltek össze a kutatók, köztük a neves református lelkésszel, Balogh Sándorral, hogy összeszedjék a várossal kapcsolatos történeti ismeretanyagot – folytatta.
Nyugodtan mondhatjuk, egyáltalán nem az asztalfióknak dolgoztak a művelt abonyiak.
– Az általuk írt tanulmányokat országos szintű történeti pályázatokra készítették elő, melyeket bírálatra el is küldtek.
Az abonyi református templom őrzi a jellegzetes díszítményeket FOTÓ: Hartai Gergely
Ezek a munkák sorra nyerték el a hazai zsűri tetszését, miként az Országos Széchényi Könyvtárét is. Györe Tiborral kutakodva az egykori történeti anyagok között, hirtelen felbukkant egy könyvvázlat, melyet az egyik tudóstárs írt Hagyományok nyomában címmel. A tanulmány utolsó oldalához csatolt levél azonban arról tanúskodott, bizony nem csak Budapesten érdeklődtek az abonyi írások iránt.
Györe Tibor mutatja az Országos Széchenyi Könyvtár levelét FOTÓ: Hartai Gergely
Mint a levélből megtudtuk, a British Museum is igényt tartott a dokumentációra. Kiderült az is, a világhírű külföldi intézmény nem tudatta a magyar féllel, miért is van szüksége a tanulmányra. Az abonyi ismertetőt ugyanis nem a megszokott protokoll szerint kérték ki, fogalmaz a könyvtári irat.
Gáll Károly a templom érdekességeit mutatja Fotó: Hartai Gergely
Nem ez volt azonban az egyetlen szigetországi kérelem.
– Jól emlékszem, édesapámék gyakran mondogatták, hogy református lelkész társuk, Balogh Sándor gazdag történeti anyaga is Angliába került. Nem is akárhová, ugyanis úgy tudom, az ő munkáját nem kisebb intézmény, mint a brit nemzeti könyvtár kérette – mondta el a meghökkentő részleteket.
A híres brit múzeum és a nemzeti könyvtár 1973-ig egy égisz alatt működött. A könyvtár a világ egyik legnagyobb kollekciójával büszkélkedhet, hírnevét pedig az angol uralkodók gyűjteménye alapozta meg. Ennek tudatában nem csoda, hogy az angolok kérése egy fontos kérdést vet fel: miért éppen az abonyi anyagok iránt érdeklődtek?
A választ több évtized távlatából szinte lehetetlen megadni, annyi azonban biztos, hogy a kért írás, melynek címe Abony történeti és művészeti emlékei, bőven részletezi a református templom egy jellegzetes emlékét, a kazettás mennyezetet.
Kevés van errefelé belőlük
A templom érdekességeibe Gáll Károly, Abony református lelkipásztora avatott be.
– A templom gazdagon díszített, 18. századi faragott emlékei a karzat alsó részén találhatók. Ezek a mintázatok jobbára a református templomok sajátjai, az Alföldnek ezen a részén nagyon kevés található belőlük. A négyzet alakú díszítmények között egyébként korbeli eltérések is megfigyelhetők… – emelte ki a kazettákra jellemző tudnivalókat, majd elmondta, alapvetően nem ide készült a különleges alkotás.
Teljes pontossággal talán sosem tudjuk meg, miért éppen Balogh Sándor neves munkája nyűgözte le akkor a brit nemzeti könyvtár szakértőit, mégse csodálkozna senki azon, ha a tanulmányban részletezett templomi szimbólumok varázsolták volna el őket.
