2017.07.22. 09:30
Menni vagy maradni?
Jelentős béremeléssel kecsegtetik a vendéglátóiparban dolgozókat, részint azzal a nem titkolt célzattal, hogy megállítsák a munkaerő elvándorlását. Tény és való: szakácsok, pincérek közül rengetegen mennek külföldre szerencsét próbálni, a jó magyar szakemberek ugyanis kelendőek.
Ez a vándorolgatás nem új keletű, korábban is tettek hazánk fiai, lányai egy kis szakmai kitérőt különböző országokba, bár akkoriban inkább csak pár hónapra utaztak ki – manapság viszont már hosszú évekre. A hazai szakember-utánpótlás pedig – mondjuk így – döcög. Nem vonzó a vendéglátós pálya, sok fiatal csak azért ül be a szakképzésre, mert valamivel el kell ütni az időt, míg eléri azt a kort, hogy abbahagyhassa az iskolát.
Persze ne általánosítsunk, akadnak még elhivatottak. Csak épp a külföldi bérek is elhívják őket… A keleti országrészből is számos felszolgáló, szakács, pultos, konyhai kisegítő utazott régebben is nyugatabbra munkát keresni – általában a Balatonhoz.
Tíz-tizenöt évvel ezelőtt nem egy megyebelivel futottunk össze a strandok büféiben. Akkor még vonzó volt az ott megkereshető összeg – bár a pestiek, akik korábban szívesen lejöttek büfézni nyaranta, akkor már kezdtek messzebbre kacsingatni. Aztán egyre inkább az alföldiek is. A szolnoki vendéglátósok pedig panaszkodtak, hogy romlik a munkaerő színvonala, de nem tudnak a jelentkezők közül válogatni, örülhetnek, ha van ember. Később ugyanezt hallottuk a balatoniakól és a fővárosiaktól is…
Valamit tényleg lépni kell. Még mielőtt nekünk kell majd magunknak megsüti a rétest az étteremben.
Kovács Berta
