Sok az érdeklődő a volt rendőr egyedülálló munkái iránt

– 1992-ben körzeti megbízottként kerültem a faluba, 2007 óta vagyok nyugalmazott rendőr… – indította gondolatainak sorát András, aki az elmúlt tíz évben faragott már díszes padot, edénytartót, de különleges kopjafáinak is csodájára jártak már a környékbeliek.

– Feleségem annak idején vásárolt egy régi, rossz parasztpadot, ezután arra kért, ha már úgyis itthon vagyok és ráérek, igazán rendbe tehetném – mosolyodott el.

– A pad azonban olyan állapotban volt, hogy sok mindent már nem lehetett vele kezdeni. Akkoriban volt egy sarokcsiszolóm, egy dekopírfűrészem, néhány késem, és semmi más, mégis, amikor munkához láttam, nagy kedvet kaptam a fafaragáshoz – mesélt a kezdetekről a faragómester, akinek otthonát megannyi díszes lóca, tulipános láda és antik tárgy ékesíti.

Az ülőalkalmatosságok mellett az „emlékoszlopok” készítése sem ígérkezett könnyű feladatnak.

– Elhunyt személyek emlékére kopjafa megfaragásával is felkerestek már. Én pedig arra kértem őket, meséljenek az elhunytról. Erre sokan nagyot néztek, mondván, mi köze a kopjafának ahhoz, aki meghalt. Azt válaszoltam, nagyon is sok – magyarázta.

– Egy szakszerűen kimunkált kopjafából nem is gondolnánk, mennyi információ kiolvasható, így például, hogy mikor született az illető, hány éves korában halt meg, de még az egyéniségére vonatkozó jegyeket is tetten érhetjük – majd néhány konkrétumot is elárult:

– Akit életében harcos egyéniség jellemzett, annak a buzogányfej a motívuma. Ha tulipán a kopjafa felső része, akkor egy hölgynek állít emléket. Gyakran egyébként azt is megtudhatjuk, volt-e az elhunytnak családja, vagy boldog életet élt-e – beszélt nagy átéléssel a kulisszákról.

András azt is elárulta, felesége sem marad el tőle, ha kreatív dolgok megalkotásáról van szó.

– Évának a varrás a nagy szenvedélye – közben kitette sorjában a különlegesen varrt munkákat, majd a faragott házkapu felé vettük az irányt.

– Kapunkat két oszlop határolja, melyeket a ház pilléreinek tartok. Az egyik oszlopba egy „A” betűt faragtam, a másikba pedig egy „É”-t – mutatott a bejáró cirádás jelképeire.

– Az András és az Éva kezdőbetűi. Így szerettem volna érzékeltetni, hogy ez a ház mindkettőnk otthona – nézett büszkeséggel míves oszlopaira a karai polgárőr.

Hartai Gergely