Meglepő eredmény: kevésbé csügged a Jászkunság, mint más megyék

Az eredmény némileg meglepő, legalábbis az a része, hogy a megyénkbeliek sokkal kevesebbet csüggednek, mint az országos átlag. A statisztikai hivatal nemrég közzétett felmérése közel 18 ezer megkérdezett válaszát és adatait feldolgozva, objektív tényezőket is figyelembe véve ad képet a lakosság állapotáról. 
A felmérésben a válaszadók az élettel való általános elégedettséget 0-tól 10-ig tartó skálán értékelték. Az emberek csaknem egyharmada vallotta magát nagyon elégedettnek, azaz adott 8-as, 9-es vagy 10-es értéket, csupán 6,2 százalék volt a nagyon elégedetlen, 0-t, 1-est vagy 2-est adók aránya.
Legelégedettebbnek a 16–24 éves generáció bizonyult, az életkor előrehaladtával ez az arány folyamatosan csökken. Nem meglepő, hogy az elégedettség a jövedelmi szintekkel is összefüggést mutat.
Régiónként vizsgálva kiderül, hogy a Nyugat-Dunántúlon élők a legelégedettebbek az életükkel, legkevésbé pedig az észak-magyarországiak.

A mentális közérzet, a boldogság szubjektív megélése, mely igen fontos tényezője az életminőségnek, számos dologtól függhet, hiszen embere válogatja, hogy ki mit tart fontosnak az életében.
A csüggedt, levert érzés minden ember életében megjelenhet, de amennyiben ez az állapot rendszeressé és tartósság válik, maga után vonzza az egyén közérzetének erőteljes romlását, és hatással van a személy mindennapi életére, hatékony tevékenységszervezésére, társas kapcsolataira, életvezetésére. A csüggedt, levert állapot gyakoriságára vonatkozó kérdésre válaszolva a felmérés résztvevői a megelőző négy hétre visszatekintve becsülték meg, hogy „mindig”, „többnyire”, „ritkán” vagy „soha” sem volt rájuk jellemző ez az állapot.
A magyar felnőtt lakosság 27 százaléka csak időnként, 41 ritkán és 21 sohasem érezte magát csüggedtnek, levertnek. A felnőtt lakosság 11 százaléka volt a megkérdezett időszakban többnyire vagy mindig csüggedt, depresszív hangulatban. A leginkább veszélyeztetett korcsoport a 45–54 évesek, közöttük a legmagasabb, 15 százalék azok aránya, akik általában csüggedtnek, levertnek érezték magukat.

Területi bontásban vizsgálva Nógrád (16 százalék) és Tolna megyében (15) kiemelkedően magas a csüggedtek aránya. A probléma legkevésbé Csongrád (6) és Somogy (8) megyében volt jelen. Bár közismert az alföldi emberek panaszkodási hajlama, és az is, hogy életszínvonal, bérek szempontjából megyénkkel nem állunk előkelő helyen, a felmérés szerint a csüggedtek aránya alig valamivel rosszabb, mint Csongrádban, meglepő módon még a Pest megyeieknél is kevésbé találjuk lehangolónak a helyzetünket.

[caption id="" align="alignleft" width="425"] A térképen jól látszik, hogy a megyénkben élő emberek kevésbé csüggednek, mint például a környező területek lakosai. Vajon mi okozza az eltérést?
[/caption]

– Nógrád és Tolna csüggedése érthető, ez magyarázható az ottani kis falvakat sújtó munkanélküliséggel – véleményezte az eredményeket dr. Szarvák Tibor szolnoki szociológus. – Csongrád és Somogy újdonságként hat, hiszen Csongrád sokáig az öngyilkossági statisztikákat vezette, de meglepő Jász-Nagykun-Szolnok eredménye is. Ez egy fordulópontot jelenhet. Csongrádban meg nálunk is olyan innovatív fejlesztések indultak meg az utóbbi években, ami pozitívabb jövőképet vetíthet az itt élők elé. Van, ahol a periférikus lét és a rosszabb kilátások ellenére is alacsonyabb fokú a csüggedés, ez a megküzdési stratégiákkal hozható összefüggésbe, itt a család, a közösség, az önkormányzat támasza állhat a háttérben. Sokat jelent, ha az emberek éreznek valamilyen kapaszkodót, amihez nehéz élethelyzetben fordulhatnak. Meghatározó, hogy mennyire van kiépítve a segítői háló. Ahol erősebb közösség figyel az elesettekre, ott hamarabb észreveszik a csüggedő embereket. Már az is sokat számít, ha az érintetteknek lehetőségük van kibeszélni problémáikat, aggodalmukat.

[caption id="" align="alignleft" width="425"] Dr. Szarvák Tibor szociológus FOTÓ: Mészáros János
[/caption]
 

Egy másik, korábban a megyeszékhelyen, szociális területen dolgozó szakember, T.-né Julika is nagy jelentőséget tulajdonít a segítői rendszereknek, de a civil társadalom egymásra figyelésének erősödését is kiemeli. Ezen túlmenően még egy jellemző tényezőt is kiemel.
– Többek között megyénkre is jellemző volt már – a válság előtti időszakban is – az életszínvonal zuhanása, a gyárbezárások, munkahelyek megszűnése, szegényedés. Ezek a problémák például a főváros térségébe pár éve jelentenek csak komolyabb problémát. Az itteni emberek mára már mondhatni alkalmazkodtak a bizonytalan élethelyzetekhez, problémákhoz, és „benne élni”, főleg ha már van valamilyen megküzdési stratégia is, kevésbé megterhelő, elkeserítő, mind a „megzuhanás” idején, amikor hirtelen kell szembesülni a megváltozott élethelyzettel, szembenézni az addig nem tapasztalt problémákkal. Az is igaz, hogy nálunk sokkal kevésbé kiélezettek az életszínvonalbeli különbségek látható jelei – villalakások, luxusjárművek –, mint mondjuk Pesten, így sokkal kevésbé is generálnak akár indokolatlan elégedetlenséget.

Dr. Szarvák Tibor szociológus FOTÓ: Mészáros János A térképen jól látszik, hogy a megyénkben élő emberek kevésbé csüggednek, mint például a környező területek lakosai. Vajon mi okozza az eltérést? -->