Tudja, hol van Pusztabánréve? Pedig még vasútállomása is van!

Alig pár tucatnyi lakója van a Körös közeli, holtágaktól szabdalt Pusztabánré­vének, büszkélkedhet viszont gyönyörűen felújított, szállodaként üzemelő kastéllyal, van kompja, bőven termő rizsföldjei, természetesen kocsmája, és ami talán a legfontosabb, vasútállomása.

Talán ez utóbbi, ami igazán életben tartja ezt a települést. A ritkás, rövidke utcák házaiban, szétszórt bokortanyákon élők főként a viszonylag jó közlekedésnek köszönhetően maradtak otthonaikban.

Hiszen csak felülnek a kétóránként érkező piros BZ-motorvonatra, és alig negyedóra múlva már Mezőtúr központjában vagy éppen Szarvason szállhatnak le róla hajnaltól egészen késő éjszakáig.

– Évek óta ingázom Szarvasra, ott dolgozom – meséli az éppen vonatra várakozó Gál Lajosné.

– Látják, ott távol? Abban a sárga házban lakom.

„Csak kibiciklizek idáig, a kerékpárommal együtt átvonatozok Szarvasra, s ott szintén kerékpárra ülve kitekerek a baromfifeldolgozóig.”

– Műszakba járok, de szerencsére a menetrend némiképp igazodik a munkaidőhöz, így sosem kell sokat várnom. Ha Mezőtúrra kell bemennem, ugyanezt teszem. Néhány perc alatt beér a vonat. Számomra így kényelmes, a vasútnak köszönhetően minden könnyedén elérhető számunkra.

Valóban, az időközben bedöcögő vonatról több asszony is megrakott szatyrokkal száll le, miközben beszélgetőtársunk a kalauz segítségével felszáll kis kempingkerékpárjával együtt.

Ismerősként üdvözlik egymást, a gyakorlott mozdulatokból látszik, mindennap hasonló a koreográfia.

– Bevásárolni voltunk, már a kora reggeli vonattal bementünk Túrra, hogy még az ebéd is időben elkészüljön – magyarázza két nyugdíjaskorú hölgy, akiket egy darabon elkísérünk az állomásról hazafelé.

– Általában hetente kétszer-háromszor megyünk a városba, főként bevásárolni, orvoshoz, esetleg ügyeket intézni. Bár itt is sok mindent meg lehet kapni, azért a nagyobb dolgokat ott vesszük meg.

– Most már egyre kevesebben laknak itt, a fiatalok mind elköltöznek. Mi viszont már itt maradunk. Eladni se lehetne a házainkat, no meg megszoktuk már ezt a pusztaszéli életet – búcsúznak, miközben a nehéz szatyrokat cipelve befordulnak utcájukba.

Még a Tiszavidéki vasút építtette

A Mezőhegyesig tartó vasútvonal első, Mezőtúr–Szarvas szakaszát 1880. május 1-jén adta át a forgalomnak a Tiszavidéki Vasút. A társaság vonalait azonban még abban az évben átvette a MÁV. A Hármas-Körösön fahíd épült, mely 208 méter hosszú volt. Pusztabánrévén és Halásztelken váróhelyiség, Szarvason állomásépület épült.

A hidat 1925-ben acélhídra cserélték, 1944-es felrobbantása után 1946 szeptemberében építették újjá. Legutóbb 1980-ban építették át. A korábbi pusztabánrévei vasúti várót mára már lebontották, a más megállóhelyekről is jól ismert plexibódé védi az időjárás viszontagságaitól a vonatra várakozókat.

Szilvási Zsuzsa