2017.11.09. 12:45
Mindig figyelmesen olvassa el az Önnek címzett hivatalos levelet! – akár hibás is lehet
Az Új Néplap október 10-én, Egyesült erővel címmel megjelent jegyzetének elolvasása arra ösztönzött, hogy tollat ragadjak. Az írásban két valós, a települések lakóit napi szinten érintő problémát említett meg a szerző, melyekhez szeretném én is hozzáfűzni a véleményemet.
A lakóingatlan előtti közterület tisztán tartása az ingatlantulajdonos feladata. A cikk szerzőjének ezzel kapcsolatban kiküldött, hivatalos hangú és jogszabályi hivatkozással alátámasztott levél – a cikkből kitűnően – két hibát is tartalmazhatott, személyes, volt jegyzői tapasztalatom alapján.
Az egyik: nem szerepel a levélben, hogy milyen határok között áll fenn az ingatlantulajdonos tisztán tartási kötelezettsége. Személyes tapasztalatból tudom, hogy minden helyi önkormányzatnak kötelezően helyi rendeletet kellett ebben a tárgykörben készíteni, és a hatályos állami jogszabályok figyelemmel kísérése mellett, a szükséges módosításokat végre kell hajtani.
Minderről a település lakosságát „helyben szokásos módon” tájékoztatni kell. A cikk szerzőjének írott levél tehát nem tartalmazta pontosan a helyi rendelet ide vonatkozó részét, azaz a tulajdonos által kötelezően tisztán tartandó közterület határait.
A rendeletnek az idős, tartósan beteg, mozgássérült, ingatlanától tartósan távol lévő tulajdonosra vonatkozó szabályokat is meg kell állapítani. A helyi rendelet szövegét, ami a közterület határait is megjelöli, a tisztán tartás gyakoriságát, feltételeit rögzíti, szó szerint vagy tartalmilag kell közölni a levél címzettjével.
Tájékoztatni kell az ellenőrzés következő időpontjáról és rendszerességéről, és fel lehet ajánlani az önkormányzat segítségét, ha önhibáján kívül nem tud eleget tenni kötelezettségének a tulajdonos.
A helyi rendeleteket az önkormányzatok közzé teszik a településük honlapján. Tapasztalatból írom, „nem ez a legolvasottabb” menüpontja az adott internetes oldalnak. Néha a megnyitása is gondot okoz, mert olyan rögzítőprogramot használnak, ami gyakorlatilag megnehezíti a rendelet tanulmányozását. Ezt diakép formátumban rögzítik.
A helyi rendelet egyébként megtekinthető „a jegyzőnél”. Gyakorlatilag a városháza titkárságán, egy ezzel a feladattal megbízott köztisztviselőnél. Nem szokott tolongani a tömeg ebből a célból. Talán nem is tudnak róla, vagy nem is érdekli annyira a választót, hogy ezért felkerekedjen.
A másik gond, amit a cikkből kivettem, a hivatalos levél nyelve. Ez örök probléma. Sokan a köztisztviselők közül erről nem is akarnak tudomást venni, úgy gondolják, ha a jogászi nyelvet utánzó, cikornyás fogalmazást alkalmazzák, akkor azzal erősítik levelük „hivatalos” jellegét.
Ezzel szemben jogszabály kötelezi a köztisztviselőt arra, hogy levele, határozata közérthető és „kellő meggyőző erejű” legyen. Állítom: a kevesebb gyakran több!
Magam, harminckét éves jogi diplomával mindig figyelmesen elolvasom a nekem címzett levelet – szakmai ártalom. Időnként derűs perceket okoznak. Volt, amikor területhasználati díj megfizetésénél hazánk és velünk határos egyik állam polgárai kettős adóztatásának elkerüléséről szóló törvényből idéztek.
Egy másik alkalommal, amikor elmulasztottam a kötelező tüdőszűrésen való részvételt, a számomra kötelezést előíró határozat a mulasztásom esetére az ebek kötelező védőoltásának elmulasztására vonatkozó törvényhelyet idézte. Nem sorolom tovább.
Gyakran baj van a köztisztviselők alapvető szakmai felkészítésével. A közérthető levél és határozat mintájának elkészítésénél érdemes lenne egy kiváló szakember segítségét kérni.
Tóbiás Ferenc, Martfű
