Összefog a város a rászorulókért – reményt adnak az embereknek

A 2013-ban indult Szolnok Segít programon keresztül több ezren adtak és kaptak. A karácsony közeledtével most még inkább szükség van az adományokra.

– Esténként a lehető legkorábban lefekszem, mert nincs világítás a szobában és a fürdőszobában, csak a folyosón, így olvasni is csak nehezen tudok – pedig ennyi lenne a hetvennégy esztendős Kovács János egyetlen szórakozása. Televízió vagy rádió ugyanis nincs az egyébként takarosan rendben tartott garzonban.

– Tavaly decemberig, csaknem öt évig az utcán éltem, majd az önkormányzatnál meghallották a történetemet, és szinte azonnal kirendelték ezt a bérlakást. Bútorokat és konyhai eszközöket is kaptam különböző emberektől, szervezetektől. Ég és föld a különbség ahogy éltem, és ahogyan most… Nagyon hálás vagyok a segítségért – mondja meghatottan.

János korábban sofőrként dolgozott. A kis nyugdíjból a bérleti díjat és a rezsit is rendesen fizeti. Világítás nemcsak azért nincs, mert meg kellene vennie a világítótestet, hanem, mert olyan sincs, aki felszerelje ezeket. Neki most leginkább szakemberre, és takarítóeszközökre, például porszívóra lenne szüksége.

„A Jánoshoz hasonló élethelyzetben lévőknek segít immár négy éve a Szolnok Segít Program”

– Ne csak segítsünk, hanem jól is segítsünk, és ne csak általában, hanem konkrét személyeknek, mindenki a saját választása alapján. Ott, akkor, annak és azt nyújtsuk segítségül, ami szükséges – mondja a Szolnok Segít céljáról a program koordinátora, Szépné Kiss Rita, aki egyben a Humán Szolgáltató Központ munkatársa is.

A program 2013 decemberében indult, és már az első évben húszmillió forint értékű adomány gyűlt össze, azóta évente mintegy tízmillió forint a felajánlott segítség becsült értéke, melyből több ezer gyermek és felnőtt részesült. A felajánlások mintegy harminc százaléka érkezett valamilyen szervezettől, főként magánszemélyek nyújtottak segítséget.

„ Az adományozók legtöbbje ilyenkor azt mondja, „ez természetes, újra szeretnék segíteni” vagy hogy „nagyon jó érzés segíteni, jó hogy van ilyen program, mert tudom kinek segítek” ”

– idézi fel a hallottakat Szépné Kiss Rita, aki azt is elmesélte, milyen reakciókat váltanak ki az érintettekből az adományok:

– „Újra van erőm az élethez, tudom, hogy már nem vagyok egyedül, visszakaptam a reményt, az emberek jók…”

Fontos a személyesség

Ha mindkét fél szeretné, a humán szolgáltató megszervezi a személyes találkozót is, ha nem, akkor is tájékoztatást kaphat a felajánló az adomány felhasználásáról, eredményességéről.

– Sok rászoruló szégyelli helyzetét, ezért nevét, arcát nem vállalja, de olyanok is vannak, akik szerint segítséget kérni nem szégyen. Ők bíznak a szolnoki emberek jó szándékában, abban, hogy saját példájukkal talán másoknak is reményt adhatnak, megmutatják arcukat.

– A támogatók sokszor szerénységből választják a névtelenséget, vagy azért, mert a segítséget természetesként kezelik.

– Vannak, akik úgy vélik, példát mutathatnak, ötleteket adhatnak a segíteni akaró szolnokiaknak, ezért állnak a nyilvánosság elé – mondta a program koordinátora, Szépné Kiss Rita.

Molnár-Révész Erika