Tudta, hogy Horthy Miklós kormányzó különvonatával rendszeresen visszajárt Kenderesre? Pedig így volt!

A nevezetes eseményre, az 1919–es harcok során megsemmisült kiskörei vasúti híd ünnepélyes átadására 1924. április 3-án került sor.

Levéltárunkban fennmaradt egy fotóalbum, amely 1922-től a híd helyreállítását és az ünnepélyes felavatását mutatja be fényképeken megörökítve.

A kormányzót az Abádszalók felőli oldalon fogadták megyénk elöljárói: Almássy Sándor főispán és Alexander Imre alispán. A rövid műsort követően Horthy népes kíséretével gyalog áthaladt a hídon a jobb partra.

Mögöttük pedig – mintegy reprezentálva a szerkezet megbízhatóságát – haladt a „Turán” vonat. Ez a szerelvény a kormányzó különvonataként vonult be a magyar vasúttörténetbe.

Fejes Antal: Szigorúan ellenőrzött vonatok (Múlt–kor 2011) című írásában említi, hogy Horthynak a MÁV összeállított a közforgalomban használt termes kocsikból egy különvonatot.

Egyes kocsikat kivettek, helyettük pedig újakat soroltak be. A harmincas években a vonat összeállítása a következőképpen alakult: a mozdony után jött a kalauzkocsi, azt követte a vasúti tisztviselő, majd a távírda vagonja, következett a kormányzó 1927-ben épült hattengelyes termes kocsija, azután két termes kocsi a kíséret számára.

Azután az étkezőkocsi, a személyzet vagonja, végül a kormányzó autóját szállító különleges kocsi, amelyre még visszatérünk.

Horthyék kedvelték a Turán vonatot! Kenderesen való tartózkodásukra rendszeresen a különvonattal utaztak. Ilyenkor általában este 10–kor indult a szerelvény Budapestről. Úgy időzítették, hogy hajnalban érkezzenek Kenderesre. A reggelit még a vonaton fogyasztották el.

Kiszállás után pedig a kormányzó autójával utaztak a kastélyba. Többször előfordult, hogy az ebéd- és a vacsoraidőt is a vonat pazarul berendezett étkezőkocsijában töltötték el.

A kenderesi vasútállomást éppen a kormányzó rendszeres látogatásai következtében alakították át. 1927-ben a vasúttársaság igazgatója még csak az állomásnak és környékének „csinosítását” rendelte el.

Három évvel később azután már átalakítást végeztek a felvételi épületen is, megtoldották egy szárnnyal, ahol „kormányzói várószobát” alakítottak ki, díszes bejárattal és előkelő berendezésekkel. Legfeltűnőbb része azonban az a kis telefonfülke volt, ahol interurbán távhívást is lebonyolíthattak.

Még felsorolni is nehéz, hány helyen megfordult a „Turán” vonat! Akadtak azonban nem éppen szívderítő menetei is. Az egyik éppen 1942-ben történt.

A szovjet fronton hősi halált halt a kormányzó fia, Horthy István főhadnagy földi maradványait Budapestre szállították, majd augusztus 27-én a koporsót a Nyugati pályaudvarra vitték. Az első vágányra állt be a Turán vonat, amelyre felrakták a kormányzóhelyettes koporsóját.

A szerelvény ágyúlövések, a Himnusz hangjai és vasutasok díszsorfala között gördült ki. Kenderesen a koporsót az ősi családi sírboltba helyezték el. A kormányzó és kísérete, a halotti tort a Turán vonaton tartották.

1944. március 17–én Horthy ugyancsak a Turánnal utazott Salzburgig, majd onnan autóval Klessheimbe, hogy találkozzon Hitlerrel. A találkozó azonban „botrányba fulladt”!

Amikor a Führer közölte a kormányzóval, hogy Magyarországot megszállják a német csapatok, Horthy állítólag felindultan kirohant az ajtón, és azonnal a Turán vonatot követelte. A visszaemlékezők szerint a teljhatalmú diktátor, Hitler, zavartan ment utána és próbálta maradásra bírni.

A visszafelé induló szerelvényhez azonban a németek hozzákapcsoltak egy kocsit, amelyben Edmund Veesenmayer, a német birodalom nagykövete és teljhatalmú megbízottja utazott.

A Turán 1944-ben elhagyta az országot, majd a szövetséges hatalmak hadizsákmányként lefoglalták.

Legérdekesebb vagonja, a 12-es számú autószállító kocsi azonban visszatért hazánkba. Ez a jármű arra szolgált, hogy a célállomásokon a kormányzó saját használatú autója kigördüljön belőle, és továbbmenjen a látogatás helyszínére. Ez a vasúti kocsi 1916-ban épült a győri Magyar Vagon és Gépgyárban.

1936-ban építették át autószállító kocsivá, a végeken szárnyas rakodóajtókat helyeztek el, de lehetőség volt az oldalrakodásra is. A kocsi a háború után Csehszlovákia tulajdonába került, 1955-ben adták vissza. A Szolnoki Járműjavító újította fel 2002-ben.

Szikszai Mihály főlevéltáros