Ne csak az ajándékokról szóljon az ünnep – sokaknak hiányzik a gyermekkori beszélgetés

– Mert futva nem lehet ünnepelni?

– Nem! Még akkor sem, ha aznap nem megyünk dolgozni. Ha ünnepkor töröljük a port és sütjük a húst, ha körberohanjuk a rokonokat, az nem ünnep. A „teljesítéskényszer” még ünnepekkor is jellemző ránk.

– Egyszer megkérdeztem egy gyereket karácsony után, hogy „neked hogyan telt az ünnep?” és ő azt válaszolta csillogó szemmel: „semmit nem csináltunk, csak beszélgettünk”. A kisfiú boldog volt.

– Végre rá figyeltek…

– Igen, azt érezte, érdemes arra, hogy meghallgassák a gondolatait. Sok gyenge önértékelésű felnőttel találkozom, olyanokkal, akik kitűnő bizonyítvánnyal hatalmas karriert futottak be.

– És ha egy kicsit jobban megkaparjuk a felszínt, kiderül, nem bízik magában, nem tartja magát értékesnek. Ez az ember a társaiban sem fogja majd felfedezni az értékeket. Nekik vélhetően pont ezek a meghitt gyermekkori beszélgetések hiányoztak.

– A közös, aktív családi programok, ajándékok nem elegendőek?

– Nem. Mára bebizonyosodott, hogy a rengeteg feldolgozatlan információ (azaz a sok program) vagy agressziót kelt az emberben vagy mérhetetlen fásultságot.

A boldogság nem a programoktól és nem is az ajándékoktól függ. Böjte Csaba mesélt egy családról, ahol az apuka és az anyuka egy garázsban élt. Hajléktalanok voltak, a három gyermekre nevelőszülők vigyáztak.

Karácsonykor az atya elvitte őket reggel a szülőkhöz, délután ment értük. A garázsba nem volt bevezetve a villany, a plafonon kicsapódott a lehelet…

Az apuka állt az ágy mellett, gyűrögette a kalapját, az anyuka nyakában pedig ott csüngött a három gyerek. Az egyik kisfiú ekkor megkérdezte: „Pap bácsi, nem ünnepelhetnénk inkább itthon, anyu­ká­mékkal?”

A gyereknek nem arra van szüksége, hogy egy csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában. Sokkal inkább arra, hogy átölelje a nyakadat, hogy érezze azt a jóságot, ami egy szülőből árad.

Joó Zsuzsa