A szolnoki Gáspárné Szalai Mária lett idén az Év önkéntese – nem vár pénzt a tetteiért

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkéntes Központ tavaly díjat alapított a legaktívabb önkéntesek elismerésére. Idén a szolnoki Gáspárné Szalai Mária lett az Év önkéntese.

Mária épp vírusokkal küzdött, a díjátadó rendezvényen nem tudott jelen lenni, így otthonában értük utol.

– Meglepődtem a díjon, abszolút nem számítottam rá. Az ember dolgozik, hívják ide is, oda is, hogy a rendezvényen elkelne a segítség, de ez az elismerés váratlanul ért. Persze, nagyon jólesik – árulta el a díjazott.

Gáspárné Szalai Mária hivatalosan négy éve önkénteskedik, nyugdíjasként vettette bele magát az „ingyenmunkába”.

– Óvónőként dolgoztam, legutoljára Tiszavárkonyban, előtte Vezsenyen, korábban Szolnokon. Negyven évet töltöttem a pályán, 2015 tavaszán mentem nyugdíjba.

– Ahogy otthon maradtam, hiányzott a korábbi mozgalmasság, emberek közé vágytam, azért vállaltam önkéntes munkát – tárta fel Marika a motivációját.

Elárulta azt is, hogy valójában már korábban is vállalt olyan feladatokat, amiért nem kapott pénzt, a „Segítünk OÉK” egyesületnél nyaranta a programok szervezéséből vette ki a részét.

Nyugdíjasként persze sokkal több feladatból ki tudja venni a részét, rendszeresen dolgozik az Aba-Novák Agóra Kulturális Központban, ahol legtöbbször ruhatáros, regisztrációs feladatokat végez a szolnoki Civil Kavalkádon, különféle nyári rendezvényeken, fesztiválokon, a Szépkorúak Akadémiája előadásain. Iskolai szünetek idején a Zöld Házban oszt meleg ételt a rászorulóknak.

De egyesületeknél is segít: az Én Is Vagyok Mozgássérült Generációk Érdekvédelmi Egyesületénél és a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületénél is önkénteskedik.

– Az a legjobb az egészben, hogy emberek között lehetek! – árulta el Marika. – Amióta eljöttem az óvodából, teljesen átalakult az ismerősi köröm.

– Ha összefutok olyanokkal az utcán, a boltban, akikkel valamelyik önkéntes munkám során találkoztam, megismernek, rám köszönnek, és ez jó dolog.

– Az Önkéntes Központban több kolleganővel közelebbi barátságba is kerültem. Ha munkára hívnak, vannak, akik azt szokták mondani, hogy ha én megyek, akkor ők is jönnek. Mivel ők is nyugdíjasok, rendszeresen együtt tudunk dolgozni.

A nyugdíjas óvónő fiával él együtt, aki szintén kiveszi részét az ellenszolgáltatás nélkül végzett munkákból, így mondhatjuk, hogy az önzetlenség náluk családi vonás.

– Szeretnék minél tovább önkénteskedni, csinálom, amíg csak bírom – hangsúlyozta a díjazott. – Jó érzés, hogy szükség van a munkámra, hívnak a rendezvényekre. Az az igazság, több elismerést kapok az így végzett munkákért, mint amikor még főállásban dolgoztam…

Apróságok ezek, de nagyon jólesik, hogy értékelik, amit csinálunk – mondta végül az önkéntes.

Fázik, de szereti

Főleg a nyári időszak mozgalmas, bár Marika szerint a kevesebb program ellenére a téli időszak a fárasztóbb.

– A ruhatárosi munkát nagyon szeretem csinálni – vallotta meg –, csak az a kellemetlen, hogy télen ott elég hideg szokott lenni. Elkellene egy kis fűtés a ruhatárban is. Az önkéntesek egyébként megnézhetik a rendezvényeket is, bár én nem szoktam élni ezzel a lehetőséggel, általában rejtvényt fejtek a műsor alatt.

Kovács Berta