Vajon eredetvédett lesz a sulyommal töltött Tisza-tavi csoki?

Vendéglátós vagy feltaláló? Talán mindkettő igaz az abádszalóki Szabó Istvánra, akinek különleges, sulyomkrémes csokoládéját már bemutattuk a Szoljon.hu-n.

– Eredetileg szakács vagyok, 1972 óta dolgozom a vendéglátásban. Amiket ezen kívül csináltam, azokat rendkívül nagy örömmel végeztem, de valamilyen módon mindig kapcsolatban maradtam az emberekkel, a közösséggel és a gasztronómiával is. Ez utóbbi most tér vissza igazán az életembe, méghozzá olyan oldaláról, melyet idáig nem is nagyon műveltem: ételeket gondolok újra vagy éppen találok ki.

– A feltaláló szó mégsem igaz rám, hiszen nincsen új a nap alatt. Igen, azt hiszem, csak újraálmodom. Olyan alapanyagokat, finomságokat veszek elő, melyek anno működtek nagyanyáink, dédnagyanyáink korában. Majd megvizsgálom, modern világunkba vajon miképpen lehet ezeket újra visszahozni. Így született a sulyomkrémes csokoládé.

István elmeséli, a sulyomról mindenki tudott, mindenki fogyasztotta is sok évvel ezelőtt. Amikor azonban a jólét beköszöntött, ez a termés a feledés homályába került. Nem is lehet ezen csodálkozni: a sulyom begyűjtése, szárítása, megőrlése, főzése kínkeserves és hosszú ideig tartó munka. Ugyan, manapság kinek lenne kedve ezzel vackolódni?!

– Én viszont úgy gondoltam, mégiscsak érdemes újra elővenni a sulymot. Először befőttet készítettem belőle, mely gyakorlatilag ehetetlen volt, ebből lekvárt főztem, mely még mindig nem volt az igazi. Tovább kísérleteztem, míg végül megszületett a finom sulyomszörp, amely a csokoládéim töltelékének ízesítő anyaga lett.

Kiderül, a sulyom íze leginkább a dióéhoz hasonlít, a szörpöt pedig mi magunk is megkóstoljuk. Fűszeres, fahéjas-szegfűszeges íz köszön vissza, mely a karácsonyt juttatja eszünkbe.

– A fahéj és a szegfűszeg is egy-egy fának a része. Bonbonjaimban is ez a fás, földes, Alföldre emlékeztető íz dominál. Arra törekedtem, hogy valamiképpen a térségünkre emlékeztessen az első íz, benyomás...

István annyira ragaszkodik „szülöttjéhez”, az Egy csepp Tisza-­tó elnevezésű csokijához, hogy elhatározta, levédeti. Ebben volt partner a megyei agrárkamara, mely felkarolta az innovatív ötletet és terméket.

– Bejelentkeztem az ez évi, szeptemberi OMÉK-ra is, ahol – nem titok – a kiváló helyi termék, illetve a kiváló eredetvédett helyi termék kategóriában szeretnék sikert aratni desszertemmel. Várom, hogy a döntőbizottság hogyan értékeli a Tisza-­tavi csokoládémat.

A kísérletező vendéglátós megsúgja, más érdekességek is megkóstolhatók a konyhájában, például búzavirágszörp, rétipipacsvirág-szörp, vadrózsavirág-szörp, kamillavirág-szörp, valamint ezen mezei virágok kandírozott változatai is.

Így készítsünk házi csokoládét: nagyon fontosak az alapanyagok!

Olvasóink is próbálkozhatnak házi csokoládé gyártásával! Állaga krémesebb lesz, mint az igazi csokoládéké, de nagyon finom...

Hozzávalók: 25 dkg sovány tejpor, ízlés szerint 30–40 dkg cukor, 10 dkg vaj, 7 dkg kakaó, 1 csomag vaníliás cukor.

Egy mély edényben a cukrot egy deci vízben feloldjuk, és a forrástól számítva öt percig főzzük, ezután a vajat felolvasztjuk benne, majd a tűzről lehúzzuk. A tejport a kakaóval és a vaníliás cukorral összekeverjük, majd a vajas cukoroldatba öntjük. Alaposan összekeverjük és azonnal kivajazott tepsibe töltjük. Elsimítjuk, és ha langyosra hűlt, vizes késsel kockákra vágjuk. Kiadós édesség.

Joó Zsuzsa