Egy sötét szertárból indult annak idején, nem sokkal később pedig már igazgató lett

Eközben Budapesten is többször megfordult. Kovács Béla számára nem vezetett tehát kövezett út a szakmai és magánéleti sikerekig.

– Parasztcsaládból származom, apám földműves, gazdálkodó volt, édesanyám háztartásbeli. Ketten voltunk testvérek, bátyám ipari tanulókat oktatott – mesélt családjáról a nyugalmazott iskolaigazgató.

– Az egész családunk csak dolgozott és dolgozott, így teltek az 50-es évek – idézte fel fiatalkori emlékeit az 1938-as születésű pedagógus.

A hétköznapok mókuskerekében a sport jelentett számára kapaszkodót. Bár jeles tanuló volt, mégsem vették fel középiskolába.

– Egyik gyerekkori barátom, Zsíros Imre unszolására bementem vele a szolnoki Verseghy gimnázium igazgatójához, ahová tanulmányi eredményem alapján felvettek, így jutottak be a középiskolába – ecsetelte a furcsa emléket.

Pedagógusként negyvenhat évig volt testnevelő tanár, harmincnégy évig iskolaigazgató.

– A tanítóképző főiskolát Jászberényben végeztem, 1958-ban kerültem Tomajmonostorára.

Később történelem-testnevelés szakos tanár lett, de edzői iskolát is végzett. Először egy szertárban kapott helyet, ahol még villany sem volt, ennek ellenére jól érezte magát a községben. Feleségét is itt ismerte meg, akivel 1962-ben összekötötték életüket. Jövőre már hatvan éve, hogy Tomajon él.

Természetesen a versenyeredmények sem maradtak el, tornacsapatával tizenhat alkalommal vettek részt az országos bajnokságon. Két gyermekük öt unokával ajándékozta meg őket. Nagyon büszke családjára, fia professzor, lánya középiskolai tanárként dolgozik. Ám a közelmúltban nagy veszteség érte a családot.

– Lányom férje fiatalon ment el közülünk. A sajátunkként szerettük Bényót, még csak negyvenöt éves volt – mondta elérzékenyülve.

Sportban jártas olvasóinknak biztos ismerős a név, a tavaly karácsony előtt elhunyt Harta Béla többek között a Szolnoki Olaj és a Győri ETO válogatott kézilabdázója volt, majd edzőként folytatta pályáját.

Ujvári L.