Életet mentett a túri pedagógiai asszisztens

A kiérkező mentősök szerint, ha nincs a szakszerű segítség, minden bizonnyal tragikus végkimenetellel zárult volna az eset. Károly, bár nagyon büszke az elismerés miatt, úgy érzi, nem tett kiemelkedő dolgot. Cselekedett, amikor szükség volt rá.

– Jólesett az elismerés, de úgy gondolom, szükségtelen. Az egyik mezőtúri általános iskolában dolgozom. Délelőtt, a tíz órai szünet után voltunk, amikor a sajnálatos eset történt. Az első emeleti lépcsők felől egy puffanást hallottam, és azonnal odarohantam – idézte fel a nehéz pillanatokat. Károly és két kolléganője megvizsgálták a férfit, aki eszméletlen volt.

– Nem gondolkodtam, csak cselekedtem. Amint világossá vált, hogy ez a helyzet, azonnal megkezdtem az újraélesztést. A kolléganők hívták a száztizenkettőt. A diszpécser folyamatosan segített nekünk telefonon keresztül, a mentők kiérkezéséig – folytatta a férfi. Közel hét percig igyekeztek életben tartani eszméletlen társukat.

– Az élet megtanított arra, hogy a legváratlanabb helyzetekben is azonnal tegyek valamit, hiszen sokszor minden másodperc számít – mondta. Hozzátette, hogy a mentősök a helyszínen még további fél óráig küzdöttek azért, hogy a férfi szállítható állapotba kerüljön. Közös erőfeszítéseiket siker koronázta.

– Azóta sajnos nem tudtam még találkozni vele, de a családja folyamatosan hírt ad róla. Bízunk a felgyógyu­lásában, remélhetőleg napról napra egyre javul majd az állapota. És tényleg csak annyit tudok mondani, senki ne hagyja, hogy lebénítsa a félelem egy hasonló szituációban. Inkább próbáljon meg mindent megtenni, hiszen lehet, hogy így esélyt ad valakinek az életre. A diszpécser segítsége rengeteget jelent, és némiképp csökkenti a stresszt is. Vigyázzunk és figyeljünk egymásra! – zárta gondolatait Károly.

A témához kapcsolódóan véleményt is írtunk, azt ide kattintva olvashatják.