Feltárták titkaikat a város egykori és mai sírkertjei

Erről hallhattak a minap a Szent Imre Kultúrotthonban a Keresztény Értelmiségiek Köre vendégének, Kósa Károly helytörténésznek az előadásán.

– A megyeszékhely temetőit tekintve is különös hely – kezdte a sírkertek közötti virtuális kalandozását Kósa Károly. – Az ennél kisebb városokban is általában négy-öt sírkert található, s szinte mindnek van köztemetője.

– Nálunk ezzel szemben, ha a külső református temetőt nem számítjuk, összesen egy nagy sírkert található, ami magában foglalja a római katolikus mellett a református és az izraelita temetőt is.

– Ráadásul a katolikus rész látja el a köztemető feladatát is, így adódhat az a különös állapot, hogy ennek az egyháznak a megboldogult hívei békés szomszédságot tartanak a köztudottan ateista szellemű munkásmozgalmi parcella lakóival, meg a szovjet Vörös Hadsereg elesett harcosaival.

E rövid áttekintés után a helytörténész egészen a középkorig nyúló időutazásra invitálta hallgatóságát, amiből megtudhattuk, hogy a mára jócskán megnőtt megyeszékhely lakói számos helyen nap mint nap az ősök porhüvelyén járnak.

A Vártemplom környékén például a középkori Szolnok egykori lakói alusszák örök álmukat, tőlük keletebbre, nagyjából a MÁV kórház kerti tava mellett pedig igazhitű török mártírok várják a paradicsomi hurik hívását.

Néhány évszázadot ugorva a múlt század hetvenes éveiben, Rákóczi korának férfi és női sírjait bolygatta meg a közelben a régészek ásója.

Az egykori Domus áruház felé meg a katonaváros német harcosai nyugszanak, a gépipari és a közgazdasági között, az úgynevezett görög temetőben a régi város egykor a Balkánról érkezett lakói pihennek.

Ma már mindőjük fölött autók suhannak, gyalogosok lába koptatja az aszfaltot. A 18. századi pestisjárvány áldozatai pedig a Xavéri Szent Ferenc kápolna körül nyugszanak.

A Tisza partján, a Szegő Gábor általános iskola telke is nyughely volt valamikor, régen lebontott kápolnájának megmaradt szobra, Ecce Homo, vagy szomorú Jézus néven ma is a közelben mereng az idő múlásáról.

Ugyanígy temető volt a Gábor Áron téri derítő helyén is, még ma is élhetnek olyanok a városban, akik gyerekkorukban, focizás közben, időnként emberi csontokba botlottak ezen a helyen. Ennek a temetőnek a keresztje a mai katolikus sírkertben őrzi a több száz éve elhunyt szolnoki polgárok emlékét.

– Az, hogy régi meg új temető mindig változó fogalom volt Szolnokon, mert ahogy nőtt a város, úgy teltek be a sírkertek, s váltak régi temetővé.

– Ami akár átmeneti állapot is lehetett, mivel volt olyan is, melyet újra nyitottak. Ez történt ugyanis a Szentlélek-templom melletti temetőrésszel is, amit először a Kőrösi út irányába bővítettek, az akkor új temetőnek nevezett résszel, majd fordult a kocka a régi rész újbóli megnyitásával.

– Városunknak a szűkös hely miatt valójában mindig gondja volt elhunyt polgáraival, ezért számtalan elképzelés született egy valóban nagy köztemető létesítésére, amiből különféle okból nem lett semmi – mondja Kósa Károly, majd megosztott egy városi legendát is hallgatóságával.

– A legnagyobb próbálkozás a Verseghy út végén, a milléri elágazással szemben volt, amiből csupán a ma is meglévő kerítés készült el.

– A városi mérnök tisztiorvos ugyanis úgy bizonyította az ottani talaj alkalmatlanságát, hogy elföldeltetett egy koporsót, majd néhány hét múlva megmutatta, hogy a föld repedésein simán le lehetett látni a tetejéig. Így maradt minden a régiben, ma is a Kőrösi út várja a megboldogult szolnokiakat.

Képes bemutatót is tartott

Előadása végén Kósa Károly egy rövid, vetített képes bemutatót is tartott az itt nyugvó neves emberek nyughelyeiről, amiket egy temetői séta keretében szombaton a valóságban is megtekinthetnek az érdeklődők a Csicsek Ildikó vezette temetői sétán.

Szathmáry István