Rendszeres etetéssel tehetünk a nálunk telelő gólyákért

Ám ez nem kizárólag a négylábúakat érinti. Országszerte, így megyénkben szintén jellemező, hogy azok a szárnyasok is figyelmet kapnak, amelyek valamilyen okból nem vonultak el délre. Az egyik legelterjedtebb költöző madarunk a gólya. Az utóbbi években egyre több hír kap szárnyra, miszerint kisebb-nagyobb közösségek gondoskodnak itthon maradt példányokról. Ami persze nem annyira egyszerű és veszélytelen feladat.

– Az emberek lakta településeken, városokban is fészkelő madárfaj a fehér gólya. A lakosság általában jól ismeri őket, nyomon követi az életmódjukat, vonulási szokásaikat. Éppen ezért sokak számára némi pánikra ad okot, ha még októberben, netán decemberben is a környéken vagy az udvaron tanyáznak a tollasok – kezdte Monoki Ákos, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatának természetvédelmi tájegységvezetője. A szakember megjegyezte, ha a gólya nem tűnik sérültnek vagy betegnek, nincs ok az aggodalomra. Attól azonban mindenkit óva intett, hogy bárki megpróbálja befogni.

– Egy vadon élő állatról beszélünk, amely nem lenne annyira együttműködő, mint ahogyan azt gondolnánk. Még a sérült példányok befogási kísérleteiből is gond lehet, bízzuk szakemberre – tanácsolta. Hozzátette, hogy egyébként az itt maradók ellensége elsősorban nem a hideg időjárás, hanem az élelemhiány. A legnagyobb segítséget tehát a táplálék biztosítása jelenti. Szívesen elfogadják a csirkehúst, apró halakat. Sőt! A mezőn akár a rágcsálókat is elcsípik az ínséges időkben.

– A potya eledelhez könnyű hozzászoktatni őket. Így arra ügyeljünk, hogy az etetés legyen rendszeres. A téli viszontagságok idején is élelem után fog kutatni. Gyakran szegődik be nem fagyó vizek mellé, apró halakra vadászva. Ám ha megvan a biztos forrás, inkább arra hagyatkozik. Így mindenképpen legyünk következetesek – javasolta Ákos. A telelő gólyák egyébként a fészkeikben pihennek, de Ákos olyan esetről szintén tud, amikor a tollasok a baromfiudvar lakóival együtt húzódtak be a meleg ólakba.

Az utóbbi néhány évben többször is előfordult, hogy egyes példányok itt maradtak. Ők tavasszal némi előnnyel indultak a visszatérőkkel szemben. A vándorlás megannyi veszéllyel jár. Sok a villanyvezeték, számos helyen vadásszák is őket. Persze az itt telelők is kockázatot vállalnak az élelemhiány miatt, ám az emberi segítséggel sikeresebben készülhetnek fel. Persze az ellenkezőjére is van példa. A szakemberek ismernek egy európai gólyaállományt, amely egy dél-afrikai húsüzem mellé települt. Nem tértek vissza, a bőséges táplálék és kellemes időjárás megfelelő körülményeket jelentenek számukra.

Számtalan oka lehet a maradásnak

Azok a példányok, amelyekkel ősszel találkozunk, sokszor csak pihenni állnak meg hazánkban. Távolabbról indulnak, és gyakran napokig tart erőt gyűjteni a folytatáshoz. A madaraknál is számos egyéni jellemző alakítja az egyedek viselkedését. Egyes párok később költenek, mint az átlag. Így a fiókák indulásának ideje is kitolódhat. Az őrszolgálat munkatársai már nyár végén bejelentéseket kapnak itt maradt gólyákról.

– Általában túlzott aggódásról van szó. Ám ezt mi alapvetően pozitívan értékeljük, hiszen az emberek figyelik az állatok sorsát, jó szándékkal keresnek minket.