Történelmi témájú képeket farag a tiszafüredi alkotó

Gyakran a Tisza-tó különleges madarait, a gyönyörű természeti környezet egy-egy jól elkapott részletét kelti életre vésőjével, nemritkán portrékat is készít Végh József. Igaz, korábban is faragott néhány történelmi témájú képet, de az idei alkotásoknak már nagy része idézi a régmúltat.

– Készültem a tavaszi túrákra, márciusban aztán szóltak, hogy maradjak itthon. Mivel nem tudtuk, hogy mivel állunk szemben, szigorúan betartottam az előírásokat, két és fél hónapig szinte ki sem mozdultam a házból – emlékezett vissza az idén hetvenkettedik életévét töltő férfi. – Előtérbe került a faragás ez idő alatt, akkor születtek ezek a képek – mutatja a falon sorakozó faragásokat.

Egy korábbi beszélgetésünk alkalmával is említette, hogy már tavaly tervbe vette a magyar történelem nagyjainak, valamint a kiemelkedően fontos események megörökítését. Így született meg az Emese álma, a Vérszerződés, a Rege a csodaszarvasról, valamint egy kép Szent Istvánról.

– Közben érkezett egy felkérés, hogy készítsek portrét Fekete Laci bácsiról, az ő nevét viseli a helyi Fekete László Zeneiskola. Egyik barátomtól kaptam egy fényképet, az alapján meg is csináltam. Épp a napokban adjuk át a képet a még élő feleségének Turán – mesélte.

A járványidőszak nemcsak új alkotások készítésével, hanem korábbi képek frissítésével, felújításával telt. Voltak olyan faragások, melyeket kiegészített, nem egyet újraszínezett. A jó idő beköszöntével és a hatályos korlátozások, szigorítások enyhítésével ő is visszatért oda, ahol a legjobban érzi magát, a vízpartra. Eleinte csak horgászni járt, majd teljes figyelme a csónak- és kenutúrákra irányult.

– Nyáron nem volt időm faragni, csak egy kevés. Két hónap alatt készítettem el egy képet, egy nagy kócsagpárt. A napokban pedig hozzáfogtam egy új kompozícióhoz, ahol egy jégmadár éppen viszi a kifogott halat, és adja oda az egyik fiókájának – mutatta a készülőben lévő képet.

– Napi hat órát vagy többet is a vízen töltöttem a nyáron. Ilyen erős szezonunk még sosem volt, negyven év alatt nem láttam ennyi embert – tolmácsolta döbbenetét a nyaranta az Albatrosz Kikötőben túravezetőként dolgozó Végh József.

Úgy látja, az utóbbi hetekben érezhetően véget ért a főszezon, de a jó időnek köszönhetően így is sokan látogatnak el a Tisza-tóhoz. Előttünk áll még az őszi horgászszezon, október-novemberben általában külföldi horgászok tízezrei vallatják a Tisza-tó vízét. Idén azonban a pandémia miatt várhatóan elmarad a többnyire osztrák és német pecások nagy rohama.

Most ismét az alkotás hónapjai következnek, számos ötlete van az elkövetkező időszakra. Az biztos, hogy marad a történelmi témáknál, miközben folytatja a Tisza-tó madárvilágát megörökítő sorozatot.