Tizennégy éves függő is van köztük – a szolnoki Anonim Alkoholistáknál jártunk

Hihetetlen nyíltsággal beszélnek egymással. Céljuk az, hogy tapasztalataik megosztásával segítsenek a másiknak, másoknak felépülni a betegségből, az alkoholizmusból.

Szolnokon, a Civil Információs Centrumban gyűlnek össze hetente kétszer az anonim alkoholisták. Ottjártunkkor „szülinapra” készültek, egy hölgy éppen egy éve tette le a poharat.

A foglalkozás előtt beszélgettünk három férfival, így mutatkoztak be: „Béla vagyok, alkoholista, Lajos vagyok, alkoholista, László vagyok, alkoholista.” Elmondták, olyan ritkán fordul elő, hogy valaki magától kopog be hozzájuk, inkább családtag vagy orvos irányítja ide a lejtőre került embereket.

A csoportba járók összetétele vegyes, 14 évestől a nyolcvanig, hajléktalantól az orvosig. Közösségben nagyobb az esélye, hogy jó útra térjen valaki. Teljesen hasonló problémákkal küszködő emberek osztják meg egymással tapasztalataikat.

Mindig csak egy napra terveznek előre, hogy az adott napon nem vesznek magukhoz alkoholt. Béla 2916, Lajos 4750, László 4600 napja nem ivott alkoholt. Járnak be a Hetényi kórházba alkoholbetegekhez, úgynevezett üzenetátadásra. Saját történetüket elmesélik, abból aztán vagy okul valaki, vagy nem.

Itt minden az őszinteségre épül. Úgy vélik, amíg valaki tagadja, hogy alkoholista, addig nincs remény a gyógyulásra. Ha már ki meri mondani, őszintén beszél róla, onnantól megkönnyebbülhet, az új élet kezdésének útjára léphet. László elmondta, hogy olyan mélységekre jutott el, ami szinte elképzelhetetlen.

Annyira lecsúszhat az ember, hogy a végén már senki nem marad mellette, a reménytelenség, a kilátástalanság tovább sodorja az alkoholizmus lejtőjén. Ő odáig jutott, hogy képtelen volt emberekkel beszélni, hajnalban, az éjszakában járt alkoholt venni, kábulatból, kábulatba esett.

És sikerült az A. A.-közösség által megkapaszkodnia, 12 és fél éve nem fogyasztott alkoholt.

„Az Anonim Alkoholisták olyan férfiak és nők közössége, amelyben megosztják egymással tapasztalataikat, erejüket, reményüket azért, hogy megoldhassák közös problémájukat, és segítsenek másoknak felépülni. A tagság egyetlen feltétele az ivással való felhagyás vágya. Elsődleges cél józannak maradni, segíteni más józanodását.” – áll az ismertetőjükben.

Életvezetési programjuk 12 pontból áll. Az első kilenc lépés a múlt lezárása, a következők az új élet indítása. Zacher Gábor toxikológus szerint Magyarországon mintegy 1 millió alkoholista és 2 millió nagyivó él.

A teremben mintegy harmincan gyűltek össze. A beszélgetést vezető Lajos köszönti a születésnapost, Klárit. A hölgy a születésnap alkalmából megosztja élettörténetét a többiekkel.

Alkoholista pedagógusok voltak a szülei, 12 éves volt, amikor édesapja felakasztotta magát. Anyja összejött egy alkoholistával, gyermekük is született. Onnantól vele és édesöccsével gyakorlatilag nem törődtek.

14 évesen már dolgozott a tanulás mellett, de anyja elvette tőle a pénzt, és italt vett belőle. Bármennyire is utálta az alkoholizálást, maga is rabja lett.

Munkahelyéről kirúgták, a következőről, az azt követőről is. Férfiak számolatlanul fordultak meg az ágyában. Hivatásos katona lett, ott ismerte meg férjét.

Két gyermekük született, de az italozás mindent elrontott. Egyszer a TEK vetett véget a családi veszekedésnek, Klárinak még azt is megtiltották, hogy találkozzon gyerekeivel.

Most, egy éve tiszta, dolgozik, gyermekei is vele vannak. A többiek megtapsolták őt, és további sikeres éveket kívántak neki.

A szülinapot tortával és ásványvízzel ünnepelték.

Amerikából indult

A mozgalom elindítója az Amerikában élő Bill Wilson volt 1935-ben. Az alkohol rabja volt, ivás helyett keresett egy másik alkoholistát, akit megpróbált meggyőzni az ivás abbahagyásáról. Wilson megírta a Névtelen alkoholisták című könyvét, amelyben programjukat népszerűsítette. Ebben egy orvos is segítette őt, vele alakították meg az Anonim Alkoholisták közösségét, amelynek azóta mintegy 2 millió tagja és 200 ezer csoportja van világszerte.

Fekete Sándor

Borítókép: illusztráció

Forrás: Shutterstock