Egy esküvői fotós néha még a temetőbe is követi a párokat

Tominak már viszonylag korán határozott elképzelése volt arról mit is szeretne csinálni „ha nagy lesz”, így a középsuli után Eger felé vette az irányt, hogy az ottani fősulin kitanulja az álomszakmát, itt végzett majd tíz éve képgrafikusként. A munkakezdés elé sem gördültek mázsás kövek, suli után Jászberényben, a fotós családi vállalkozásban helyezkedett el.

– Négy évig dolgoztam itt – meséli – nem is akartam nagyon esküvőket fotózni sosem, akkoriban más terveim voltak, aztán többen megkerestek, hogy de bizony, csináld.

– Ez volt hat éve, azóta saját vállalkozásom van és a fő profil az esküvői fotózás lett. Az első egy-két évben a térségben dolgoztam, az utóbbi két-három év óta már országosan működöm.

Nem egyszerű a fotósok élete, az esküvők különösen betáblázzák a heteket. Szünet pedig nem sok…

– Ha nagy ritkán szombaton nincs esküvő, akkor fekszem otthon és nem bírok aludni, jár az agyam akkor is – meséli Tomi.

– Áprilistól októberig mi tuti nem nyaralunk, nincs pihenés, egyfolytában nyomjuk. Van, hogy péntek-szombat is, ha nagyon menő vagyok, akkor csütörtök-péntek-szombat, ha még menőbb, akkor vasárnap is – nevet.

– Nincs megállás. Számtalan esküvő és kép, történet, minden más és más, mindenkinek mások az igényei, de épp ezért maradtam meg ennél, mert szeretem csinálni.

Na jó, de hogy lehet ezt bírni ? – teszem fel a jogos kérdést. Mi a titok?

– Mindenki azt hiszi, hogy kábítószereken élünk – viccelődik Tomi.

– Ráadásul ugye inni sem ihatunk. Simán csak munkaőrültek vagyunk, ennyi az egész. Van pár fotós, akikkel napi szinten tartjuk a kapcsolatot, küldjük egymásnak a képeket, hogy ez az effekt, vagy ez a retusálás így jó-e, miegymás. Mi valljuk magunkat az új generációnak, akik éjjel-nappal pörögnek, fotóznak.

Tomi azt is meséli, jövőre jubilál, tíz év és 280 esküvő van a háta mögött. Volt ebben minden de főleg rengeteg utazás és élmény, nemcsak a országban, hanem a határon túl is.

– Jászladánytól és a vidéki lagziktól kezdve – amiket egyébként imádok – a budapesti Mariott Hotelen és az angol nyelvű esküvőkön át, voltam már mindenhol – mondja. – De hívnak külföldre, például Erdélybe, sőt tavaly Montenegróban is jártam. Minden esküvőhöz tartozik történet és ami még keményebb, hogy mindre emlékszem is!

Kivéve a menyasszonyok nevére…

– Nem tudok neveket megjegyezni, csak dátumokat – magyarázza Tomi. – Úgy tudom beazonosítani a párokat, hogy mikor bemutatkoznak, valószínűleg fogalmam sincs ki az, de ha hozzáteszik a dátumot, akkor már mondom is: Jaaaa szia! Néhány menyasszony ezt meg is jegyzi és már úgy hív fel, hogy helló, július 7-e vagyok – nevet.

A sok esküvői fotózás között persze előfordulnak egészen furcsák, nem hétköznapi kérések is.

– A legdurvább helyszín talán, ami előfordult, a temető – idézi fel. – Volt ilyen, fekete menyasszonyi ruhával, teljesen „dark” minden. De extrémnek számít például az is, hogy néha a párok szexi képeket is kérnek. Ezeket persze nem tesszük fel a közösségi oldalakra.

– Esküvő előtt sokszor előfordul aktfotózás is, ezt is egyre többen kérik. De ezek művészi képek, nem a meztelenségről szólnak. Illetve ami érdekes még, hogy a térségben sokan vannak fiatalok, akik mezőgazdasággal foglalkoznak, ők gyakran kérnek traktoros képet, vagy ahogy éppen a kombájnon ülnek.

Kíváncsi voltam arra is, hogyan néz ki egy esküvői fotózás egészen a kezdetektől, odáig, hogy a lagzi után hajnalban a fotós hazavezet, sok esetben akár több száz kilométert

.

– A legelső lépés a jegyesfotózás, az esküvő előtt egy, vagy néhány hónappal, ilyenkor megismerem a párt – meséli Tomi.

– Közben jegyzetelek fejben, hogy ebből a párból mit lehetne majd úgy kihozni, hogy mikor jön a kreatív fotózás, a legjobb képek készülhessenek. Azt tudni kell, hogy a nagy napon már nem fotózok esküvőt, a fotók kilencven százaléka nem aznap készül el.

– És ezt ajánlom is a pároknak mindig, hogy a kreatív fotózást ne az esküvő napjára tegyük, mert akkor mindenki feszült, csúszik a sminkes, a fodrász,

a vőlegények pedig általában úgy vannak vele, hogy legyünk túl rajta és az első pálinkát hadd húzzam le éjfélkor

– teszi hozzá a fotós – ez mindenhol igaz.

– Az esküvő napján ott vagyok a reggeli készülődéstől kezdve végig: kávéfőzés, smink, fodrász és a többi. Közben megismerem a családot is, anyuka, apuka, tesó, szomszéd – a szomszéd néni/bácsi már kiabál reggel a vőlegénynek, hogy jaj Pistikém milyen fain vagy!

– Aztán átlagban dél körül kezdődik maga az esemény, polgári és ha van, templomi esküvő, csoportképek, vacsora után pedig egy nagy bulifotózás.

Tomi azért a csoportképek kivitelezésébe is szeret egy kis színt vinni…

– Nyilván készül a hagyományos mosolygós, integetős verzió, ez alap. De mindig kell a plusz, idén például azt csináltuk, hogy kértem, mindenki forduljon el én meg nyomok egy szelfit – mondja nevetve.

Tominál egyébként is jellemző, hogy

nem a megszokott módon, nem szabályok szerint dolgozik, ahogy ő mondja, a képet is ott vágja, ahol nem szabadna,

máshogy használja a fényeket, szóval tulajdonképpen semmit sem úgy tesz, ahogy „kellene”.

De igaz ez nagyjából mindenre, ami Tomi. Ha valaki belenéz egy-két eskövős live videójába, egy perc alatt meglátja mire is gondolok. De ahogy maga mondja, ez a „csipetnyi őrület” az ő stílusa.

2018 végéig szinte már be is telt a táncrendje, szóval az a pár, aki Tomi képein szeretné viszontlátni magát, bizony felkötheti a gatyát, ha a közeljövőben szeretne házasodni!

Szarvák Emese