Ki fizette a sót Mária Terézia nyári szánkázásához?

Miszerint Mária Terézia királynőt egyik magyarországi látogatásán Grassalkovich Antal, Gödöllő ura úgy kápráztatta el, hogy Pesttől Gödöllőig nyári időben sóval felszórt úton szánkáztatta.

Több kérdés is azonnal felmerül ezzel a legendával kapcsolatban. Az egyik, hogy igaz-e, a másik, hogy mi köze mindehhez Szolnoknak. Az elsőre a válasz, hogy nem valószínű, de lehetséges, só éppen akadt volna mifelénk ezen úri kedvteléshez.

A másikra pedig az, hogy egy régi, Somogyi Ignác által közölt városi jegyzőkönyv pár soros tudósítása szerint az 1751-es magyarországi királynői látogatás számláját városunk is fizette.

Ami a nyári szánkázást illeti, probléma az is, hogy a királynő mit szól ehhez a megtiszteltetéshez. Az egyik legokosabb Habsburg ugyanis a trónon is megmaradt józan háziasszonynak, aki nem szívesen szórta a pénzt hiábavaló dolgokra.

Nem meglepetés, hogy sokan cáfolják e szánkázós történetet. Tény, hogy a helyi, országos hírre jutó gödöllői legendán kívül az 1751-es látogatásról szóló komolyabb tudósítások nem tesznek említést róla. A történetben ez a ródli a bökkenő. Az ugyanis állítólag ma is megvan.

A Vay Ádám Múzeum féltett kincseként őriznek egy szánkót, amiről azt tartják, hogy rajta tette meg a királynő a nevezetes nyári utat Pest és Gödöllő közt. Hát ezt még bizonyítani kell, mi meg a történet végére csak forduljunk vissza Szolnokra. Itt akkoriban azt írták, hogy:

„1751 évben Mária Therésia, Magyarország felséges Királynéja Pestre Budára az Dunán bejövén… …a honnénd méltóságos Gróff Camera Praesesinek (kamarai elnöknek) Grassalkovics Antal Eő Excellentiájának Gödöllői residen­tiáját megnézte, azon időben Diéta is lévén. Regális expensák (királyi kiadások) fejében 300 frtot az árendán felül kölletett adni városunknak.”

Egyszóval sóval vagy anélkül, azért a királyi vizit – pedig hozzánk be sem nézett őfelsége –, az egyébként is beszedett adókon kívül, kemény háromszáz forintjába került a városnak mint kamarai birtoknak. Bizonyára szívta is a fogát a tanács, mire összeszedték, ha már ezzel a kéréssel megtisztelte őket a koronás nagyasszony.

Szathmáry István