Trónvárományos hitvesként és kazánfűtőként is megtalálta a helyét Lelbach Irén

Lelbach Irén egy, a magyar koronára is esélyesnek tartott Habsburg főherceg hitveseként szerzett hírnevet magának, s most ennek a régi történetnek az emlékeit keresve fordulunk be egykori kastélya főbejáratához.

Útközben mellettünk elpöfögő kistraktor emlékeztet arra, hogy újra van élet a falak között, miután hosszú évtizedek romlását követően az 1990-es években magántulajdonba került, és szálláshelynek meg rendezvényhelyszínnek újították fel.

A hangos jószág is az egykori kastélypark megújulásának jeleként húz el mellettünk. Azt kezdettől fogva tudtuk, hogy belülről már nem mindenben őrzi az épület egykori formáját.

A háború utáni fosztogatás, meg az államosítást követő téeszkarrier majdnem megpecsételte a sorsát, így szinte a nulláról indulva nyerte el a mai igényeknek megfelelő bensőjét, s egyúttal korhű külső arculatát.

A szalonokban, ebédlőben csirkéket is tartottak egy ideig, az udvari szárnyakat meg méregraktárnak is használták. Volt ­vele gondja jelenlegi gazdájának, mire újra emberi hajlékot csinált belőle.

Az épület, bár a kastélyépítészet műfajában elég későn, csupán a múlt század harmincas éveiben emelték, jó ízléssel követi a régi magyar úrilakok hagyományait.

A kiegyensúlyozott arányú földszintes U alakú ház ablakai a ­nagycenki Széchenyi­-kastélyhoz hasonlóan félköríves záródásúak, főhomlokzatát négy dór oszlopon nyugvó ívelt oromzattal lezárt középrész uralja.

Utóbbi középpontjában a szokásos címer helyett csupán egy kerek ablak látszik, aminek megvan az oka. Az egykori úrnő famíliája, a dúsgazdag Lelbachok ugyanis tartózkodtak a Monarchia idején divatos cím és rangkórságtól, nem fejelték meg a vagyont a nemességgel.

Úgy voltak ­vele, elég nagy urak ők királyi dekoráció nélkül is. A sors ­tréfája, hogy leánygyermekük végül mégis az uralkodóházból talált magának férjet…

Közben körüljárva az épületet, a kiemelkedő főrész mellett két, kocsiátjáróval elválasztott mellékszárnyat látunk, ­belső oldalukon félköríves árkádú mellvédes tornáccal.

Ezt a fajta árkádos megoldást Munkácstól Debrecenig, Soprontól Erdélyig szintén kedvelték a régi­ Magyarországon. A kerülő végén a hátsó homlokzattal szemben végül ismét egy hasonló, U alakú épület vár ránk, az egykori istálló, homlokzatán a kastélyhoz hasonló, két oszlopon nyugvó ívelt oromzatos középrésszel.

Akkoriban még lónak is érdemes lehetett itt lenni, ha ilyen szép házban tették eléjük az abrakot, amiből bizonyára került elég, mivel Lelbach Irén csupán Mezőtúron több mint hétszáz hold fölött rendelkezett.

Épületszemlénket elvégezve Margitai Ágnessel a nem kevésbé érdekes múltba teszünk egy kirándulást, ahol bohém főherceg, férjként elhagyott nagykövet, felháborodott arisztokrácia, kazánfűtővé vedlett, de előtte férfiruhában a fronton is megforduló földbirtokosnő színes kavalkádja vár bennünket.

Ebben a kalandozásban Margitai Ágnes a legmegbízhatóbb kalauz számunkra, mivel ő a hozzáférhető források mellett a történet szereplőinek élő leszármazottaival is találkozott kutatásai során.

– Lelbach Irén egy, a tizennyolcadik században Németországból ide költöző evangélikus patrícius család sarjaként látta meg 1897-ben a Délvidéken a napvilágot – kezd bele a történetbe Margitai Ágnes, akitől megtudjuk, hogy a visszaemlékezések szerint jószívű, kitartó és bátor leány a dúsgazdag szülők jóvoltából gondtalan, szeretetteljes légkörben nőtt fel, aminek emléke későbbi hányattatásai során nagy támaszt jelentett számára.

Iskoláit Szabadkán végezte, majd alig húszévesen szerelmi házasságot kötött a család régi barátjával, a nála tizennégy évvel idősebb rudnai és divékújfalusi Rudnay Lajos diplomatával.

Férjével annak nagyköveti kinevezése után 1926-ban Hágába költöztek. Házasságukat addig csak egyik fiuk korai halála árnyékolta be, míg a véletlen szeszélyéből fel nem kereste őket az ott időző, de Magyarországon élő Habsburg-tescheni Albrecht főherceg, akinek felbukkanása katasztrófaként hatott a nagykövet családjára.

– Lelbach Irén és Albrecht egymásba szerettek, Rudnay pedig beadta a válópert. Útjaik örökre elágaztak. A főherceg a fenséges szülők, Frigyes főherceg, tábornagy és az Árpád-házzal rokon ­Isabella von Croÿ–Dülmen flamand–német hercegnő felháborodására, továbbá a magyar arisztokrácia megdöbbenésére bejelentette, hogy feleségül veszi az elvált, protestáns vallású asszonyt.

Elég sok bonyodalmat követően végül a hazai nyilvánosságtól távol, az angliai Brightonban kötöttek egymással megszenvedett, de nem túl hosszú életű házasságot.

Gyermektelen frigyük ugyanis összesen hét esztendeig, a szerelmi lángolás fogytáig tartott, s a hercegné ezt követően visszavonult a nászajándékba kapott mezőtúr-pusztabánrévei kastélyba.

Az elkövetkező években mai formájára bővítette az eredetileg csak a főépületből ­álló otthonát, nagyon sok embernek kenyeret adó mintagazdaságot teremtett a birtokon, s érzelmi kapcsolat a továbbiakban csupán testvéréhez, illetve első házasságából származó, őt kilenc unokával megajándékozó fiához kötötte.

– A hercegasszonyt, mert így hívta őt a környék sokan csodálták, tisztelték, amiben nagy része volt emberséges természetének, de nem kevesen éreztek iránta irigységet, indulatot is – meséli egy másik mezőtúri polgár, akinek felmenője szolgált a hercegasszonynál.

Rögtön okát is adja az érdekes megállapításnak, miszerint az asszony határozottsága, az uralkodóházhoz fűződő kapcsolata miatt körülötte lebegő titokzatosság, férfiakat megszégyenítő talpraesettsége sokakban keltett kisebbségi érzést, ami nem sokkal később megbosszulta magát.

De mielőtt a történet szomorúbb részéhez érnénk, érdemes szót ejteni egy, szintén Lelbach Irénhez kötődő legendról.

A háború alatt állítólag katonának öltözve látogatta meg a keleti fronton szolgáló fiát, ami, ismerve a tábori csendőrök mérsékelt humorérzékét és a frontközelben dúló kémhisztériát, nem lehettet túl egészséges vállalkozás.

Az asszony addig sem eseménytelen élete a háború végével fordult igen komorra. Birtokát, kastélyát hamarosan elvették, egykori alkalmazottai szinte kivétel nélkül elfordultak tőle, páriává vált az addig számára otthonos közegben.

A helyi földosztó bizottság elnöke például az ő birtokán szolgáló egykori vályogvető lett, aki igyekezett minden eszközzel kimutatni ellenszenvét volt úrnője iránt.

A hercegasszony az ­1948-as kommunista hatalomátvételig a budavári házában kialakított kávézó jövedelméből tartotta fenn magát, majd útjának utolsó hazai állomásaként a kaposvári kórház kazánfűtőjeként tengette napjait. Egyébként itt sem tagadta meg önmagát.

– 1956-ban a kijárási tilalom alatt életét kockáztatva ment be fűteni a kórházba, hogy meg ne fagyjanak az ott ápolt gyermekek. Ötvenkilenc évesen a kerítésen átmászva jutott be az épületbe – osztja meg velünk Lelbach Irén kaposvári éveiről szerzett információját Margitai Ágnes, majd azt is elmondja, hogy a hercegasszony végül nyolcvannyolc évesen Bécsben hunyt el, ahova ‘56-ban oda menekült fia hívására hetvenegy éves korában vándorolt ki.

– Végakarata szerint itthon, a budakeszi temetőben nyugszik, ott ért véget életének kalandos utazása.

– Az asszony, aki hercegnőként és kazánfűtőként is magabiztos, büszke egyenes tartású ember volt, a magyar földben tiszta lelkiismerettel pihenhet – végzi be a különös életű hercegasszony megrendítő történetét Szabóné Margitai Ágnes, Lelbach Irén történetének feltárója.

Mi pedig a hallottak okozta megilletődött csendből felocsúdva egy utolsó pillantást vetünk életének egykori színterére, ma újra vidám ablakszemekkel mosolygó kastélyára, s elköszönünk szíves kalauzunktól.

Albrecht, a zűrzavaros életű főherceg

Történtünk másik ­főszereplője Habsburg–Tescheni Albert Ferenc­ József (1897–1955) osztrák főherceg, magyar királyi herceg. Édesapja, Frigyes főherceg tábornagy egy ideig a Monarchia haderejének főparancsnoka volt. Albrechtet a két világháború között magyar uralkodójelöltnek is tekintettek, ám politikai botrányai és rangon ­aluli házasságai miatt írásban lemondott trónigényéről. Nácibarátsága Horthy kormányzóval is szembeállította, ugyanis ő segített Németországba szöknie az ­újvidéki mészárlás magyar hadbíróság által elítélt főbűnöseinek. A nyilasok V. Béla néven titkos királyjelöltjüknek tekintették. Háromszor nősült, Lelbach Irén után Bocskay Katalin szelevényi tanítónőt vette feleségül, akitől két lánya született. Náci elkötelezettsége miatt a háború végén dél-amerikai száműzetésbe ment, s ­1951-ben Paraguay­ban Lydia Georgina Strauss–Dörner bárénekesnővel kötötte harmadik házasságát.

Szathmáry István