2008.11.23. 15:23

Négy játékosnak megköszönték a Szolnoki MÁV FC-nél

Egy hete, hogy befejeződött a másodosztályú labdarúgó-bajnokság őszi idénye. A tavalyi ezüstérmes Szolnoki MÁV FC együttese a csalódást keltő tizenegyedik helyről várja a tavaszi folytatást.

munkatársunktól

Kár a gyenge hajráért
A csapat szereplését négy szakaszra lehet bontani az ősz folyamán. Bár voltak szép pillanatok, az összkép gyenge közepes eredményt mutat.
1-3. forduló: biztató rajt (három meccsen hét pont)
4-8. forduló: katasztrofális folytatás (öt meccsen egyetlen pont)
9-13. forduló: edzőcsere után parádés feltámadás (450 perc kapott gól nélkül, 11 pont)
14-15. forduló: gyenge befejezés (vereség itthon és idegenben)

Talán még a legpesszimistább drukkerek sem gondolták volna, hogy a tavaszi szárnyalás után ilyen gyötrelmes ősz vár szolnoki legénységre. Kevés rúgott, sok kapott gól, két edző — vonható gyors mérleg a tizenötödik fordulót követően.
— Az elmúlt három évben jól teljesített csapatunk, egy negyedik hely mellett kétszer is ezüstérmet szerzett — értékelte közelmúltat a klub elnöke, Ferencz Gábor. — Ilyen szereplés után nem meglepő, hogy legjobbjainkra rendre szemet vetettek az élvonalbeli klubok. Különösen idén nyáron szenvedtünk el nagy érvágást, kilenc játékosunk távozott, s közülük heten NB I-es együttesnél kaptak szerződést. A nyáron úgy értékeltük, hogy új igazolásaink képesek lesznek pótolni a távozókat, így az 1-4. helyet céloztuk meg. Hiába érkeztek azonban többen is az első osztályból, csalódást okoztak teljesítményükkel. A legfájóbb, hogy hozzáállásban, küzdeni tudásban maradtak el elődeiktől.
Lesz-e következménye az elvárttól jóval gyengébb szereplésnek?
— Az első értékelést már megtartottuk: négy játékosnak már a hét végén bejelentettük, hogy kereshetnek maguknak csapatot, nem gördítünk akadályt a távozásuk elé. Hozzáteszem, nem Balla Richárd, Nagy Péter, Reinhardt Leslie és Szabó Tamás tehet arról, hogy csak a tizenegyedik helyen fordulunk, hiszen kevés időt töltöttek a pályán. Viszont úgy érezzük, segíteni sem tudnak abban, hogy előrébb lépjünk a tavasszal, s fejlődésük is azt kívánja, hogy állandó játéklehetőséghez jussanak. Rajtuk kívül még három-négy távozónk lehet, ez annak függvénye, hogy a már megkezdett tárgyalásaink miként végződnek. Mindenképpen meghatározó játékosokat akarunk szerződtetni, így eredeti célkitűzésünkön nem változtatunk.
Akadt-e örömre oka az elmúlt fél évben?
— Ha a felnőttek el is maradtak a várakozástól, az utánpótlás azért kitett magáért: az U17-es és U19-es csapat is vezeti a bajnokságot. Ez különösen annak fényében örömteli, ha figyelembe vesszük, milyen minősíthetetlen sport-infrastrukturális körülmények között dolgoznak. Pályaviszonyaink már a kritikus szint alá süllyedtek, egyszerre három csapat edz ugyanazon a játéktéren. Kapitális hibának tartom, hogy a közgyűlési határozat annak idején visszavonásra került, s emiatt elmaradt a Tiszaligeti Stadion rekonstrukciója. Már nagyon elegem van az áldatlan állapotokból, nem győzünk szégyenkezni pályáink, a tiszaligeti, illetve a Véső utcai állaga miatt ellenfeleink, sőt saját gyerekeink szülei előtt is. Amibe kevesen gondolnak csak bele: legtehetségesebb gyerekeink elvesztésében ez is közrejátszik, hiszen képtelenség ilyen körülmények között fejlődni. Hogy akarjuk itt tartani őket, amikor olyan csábításnak vannak kitéve, mint mondjuk a minden igényt kielégítő felcsúti, győri, kispesti vagy éppen agárdi fociakadémia.
Mit jelent a klub számára a főszponzor kilépése?
— Az, hogy Szolnokon egyáltalában életben maradhatott a profi labdarúgás, elsősorban a MÁV FC és Mondi vezetésének köszönhető. Csak remélni tudom, hogy a hagyományok szellemében a jövőben ismét visszatérnek a sport világába a vasúthoz kötődő vállalatok, mint a MÁV Rt., a Járműjavító vagy éppen a Stadler. Amennyiben nem, mindenkinek le kell vonni a megfelelő konzekvenciát.
Az elnök szavai semmi jóval nem kecsegtetnek, hiszen ugyan csapatot akár néhány hét alatt meglehet erősíteni, ám a sportinfrastrukturális helyzeten lehetetlen rövid idő alatt változtatni. Márpedig, ha ez sokáig így megy tovább, a nagy nehezen felépített utánpótlás rovására megy.