A baseball szabályai

A játékot két, 9-9 fős csapat játssza egymás ellen. Cserélni annyi játékost lehet, amennyit a mérkőzésre az edző bejelentett. Akit lecseréltek a pályáról, az többet nem szerepelhet a mérkőzésen.

Mérkőzésidő nincs, a játék nem időhöz kötött, hanem 9 játékrészből /inning-ből/ áll. Egy játékrész alatt mindkét csapatnak egyszer támadnia /ütnie/, illetve egyszer védekeznie /elkapnia/ kell. A támadók célja, hogy ütéseik által a bázisokat sorrendben elfoglalják, végül a hazai bázishoz visszaérkezzenek és ezzel pontot /run/ szerezzenek csapatuknak. Nagyon fontos tehát, hogy pontot szerezni csak az éppen támadó (ütő) csapat tud. A védekezők feladata ezt megakadályozni. Céljuk, hogy minél hamarabb kiejtsenek /out/ a játékból három támadójátékost. Amikor ez sikerült, a két csapat "helyet cserél", az addig védekezők támadnak és fordítva. Amikor így is megtörténik a három kiejtés, vége a játékrésznek és kezdődik a következő, hasonlóan az előbbiekhez.

A játéktér egy negyed körcikk, mely külső és belső mezőből áll.
A bázisok a belső mezőben egy élére állított négyzet csúcsain helyezkednek el, egymástól 27,5 méter távolságra. Az egyes, kettes és hármas bázis (base) egy 38 cm x 38 cm-es, 10 cm magas tömött vászon vagy gumi téglatest, mely alulról a földhöz van rögzítve.
 
A hazai bázis (home plate) egy ötszög alakú gumilap (legnagyobb szélessége 43 cm), mely szintén rögzítve van a talajhoz. A belső mező közepén található a dobódomb. Ez egy enyhén emelkedő, kör alakú salakdombocska (átmérője 5,5 méter), melynek legmagasabb része 25 cm. A dobódombon található a dobógumi (egy 61 cm x 15 cm-es gumilap), innen dob a dobójátékos. A dobógumi és a hazai bázis közötti távolság 18,4 méter.

A mérkőzés folyamán az éppen védekező csapat a következőképpen helyezkedik el a pályán.

Minden védekező játékos baseball kesztyűben megy fel a pályára. Kötelező védőfelszerelés a baseball sapka is. Az elfogó játékos különösen védett. Párnázott kesztyűt használ és kötelező viselnie arcvédő maszkot, mellkas-, lábszár- és mélyvédőt is. Az ütőjátékos - aki a hazai bázis jobb vagy bal oldalától üt /ez tetszőleges/ - használja a baseball ütőt, mely készülhet fából vagy hengerelt alumínium ötvözetből (a profik csak fa ütőt használhatnak). Az ütő legfeljebb 106 cm hosszú lehet (általában 80 - 95 cm), szélessége a legvastagabb résznél sem haladhatja meg a 7 cm-es átmérőt. Valamennyi ütőjátékosnak kötelező az ütősisak /helmet/ használata, mely a fejet védi az erős dobásokkal szemben. A labda gömb alakú, legbelül gumival borított parafagolyó maggal, melyet szorosan csévélt fonállal vesznek körbe, majd bőrrel borítanak be. Kerülete 23 cm, tömege 145 gramm.
 

Mikor jó illetve rossz a dobódobás?
 
 
A dobó a labdát a hazai bázis mögött guggoló elfogó felé hajítja, lehetőleg úgy, hogy az ütőjátékos ne tudja elütni. Az elfogó mögött álló játékvezető dönti el, hogy a dobás jó vagy rossz volt. A dobó igyekszik úgy dobni, hogy a labda érintse az úgynevezett strike zónát.
Ez egy képzeletbeli téglatest, mely a hazai tányér feletti szélességben (43 cm), az ütőjátékos térd és mellkas magassága között húzódik.
 
 
Ball (rossz dobás)
Ha a dobott labda nem halad át a strike zónán és az ütőjátékos nem tesz kísérletet az ütésre, akkor a dobás rossz (ball).
Ha a dobó ugyanazon ütőjátékosnak négy rossz dobást dob, akkor az ütőjátékos ütés nélkül eljut az egyes bázisig. Ezt sétának nevezik (base on balls).
 
 
Strike (jó dobás)
Ha az ütőjátékos megpróbálja a labdát eltalálni, de ez nem sikerül, akkor a dobás jó (strike), függetlenül attól, hogy a labda érintette-e a strike zónát vagy sem.
Ha az ütőjátékos nem tesz ütési kísérletet, de a labda érinti a zónát, a dobás szintén jó (strike). Ha az ütőjátékosnak sikerül eltalálnia a labdát, de az nem a pályán ér földet (hanem hátra vagy oldalra üti), az fals ütés (foul), amely szintén jó dobásnak számít (strike)
 
Hogyan lehet kiejteni a játékból a támadójátékost?
 
Az ütőjátékos a harmadik jó dobás (strike) után kiesik. Ez a strike out, a támadók kiejtésének egyik módja. Ilyenkor az ütőjátékos lemegy a pályáról, helyére a következő ütő áll. Kivéve persze, ha az adott játékrészben ez volt a harmadik kiejtés, hiszen ilyenkor a támadó és a védekező csapat helyet cserél. A mérkőzés megkezdése előtt az edző kijelöli az ütősorrendet. Ez az a kötelező sorrend, amelyben a játékosok egymás után ütnek 1-9-ig. A 9. után ismét az 1. következik. Az esetlegesen becserélt játékos a lecserélt "helyén" üt. Ha egy ütőjátékosnak két strike-ja van, és ezután üt fals ütést, ez esetben ez nem számít strike-nak. Tehát két strike után az ütőnek akármennyi fals ütése lehet, azzal nem esik ki.
 
Az ütőjátékos kiejtésének következő módja a fly out (repülő kiejtés). Ez akkor lehetséges, ha az ütő a dobott labdát eltalálja ugyan, de az ütőről a labda a levegőben repül és azt a védők elkapják, mielőtt a talajt érintené.
 
 
Kiejtési lehetőség a ground out (passz kiejtés). Az ütőjátékos miután a labdát elütötte, az ütőjét eldobva futni kezd az egyes bázis felé. A labdát a védők elkapják miután az a talajt érintette és passzolják a társuk kesztyűje felé, akinek a lába az egyes bázison van.
 
 
Ha előbb sikerül a labdát az egyes-védő kesztyűjébe passzolni, mint ahogy a futó támadójátékos a bázisra rálépett, akkor a futó kiesett (ground out). Ha a futónak sikerül előbb a bázist érintenie, akkor o ott maradhat, és amikor a következő ütőtársának sikerül eltalálnia a labdát, akkor o már a következő bázis felé szaladhat. Természetesen, ha az ütés jól sikerült és a futó úgy dönt, akkor több bázis elérését is megkísérelheti, ilyenkor azonban vigyáznia kell, mert ha a védők megérintik a labdával, illetve a labdát fogó kesztyűvel, akkor a futó kiesik. Ez a tag out.
Ha a futó valamelyik bázison áll vagy érinti azt, az olyan, mint amikor a fogócskában "házban" van az ember. Ilyenkor hiába érintik meg a labdával, nem esik ki.

A pontszerzés legszebb, de talán legnehezebb módja a home run (haza futás). Ez akkor történik, ha az ütőjátékosnak sikerül úgy eltalálnia a labdát, hogy az a pálya felett átszállva a külső kerítés mögött, a nézőtéren landol. Ilyenkor az ütőjátékos kényelmesen körbekocogja a bázisokat, ezzel pontot szerezve csapatának. Ha az ütés előtt voltak már futók a bázisokon, őket maga előtt "tolva" szintén behozza őket a hazai pályára. A legideálisabb esetben - ha mindhárom bázis foglalt volt - egy home run ütéssel négy pontot lehet szerezni (ez a maximum).A futóknak a bázisokat sorrendben kell érinteniük (egyes, kettes, hármas, hazai) és egymást semmiképpen nem előzhetik meg a futás közben. Egyszerre egy bázison több futó nem tartózkodhat. Ha a futónak a bázisokat körbe futva sikerül visszaérnie a hazai bázisra, akkor a csapata pontot kap, minden visszaért futó egy pontot jelent.
Amelyik csapatnak a kilencedik játékrész után több pontja van, az nyeri a mérkőzést. A baseballban nincs döntetlen, ilyen esetben extra játékrészre kerül sor mindaddig, míg valamelyik csapat javára a mérkőzés el nem dől.