Bajnok lett a szolnoki vízilabda csapat!

A szezon utolsó bajnokijára visszatért Cseh Sándor, a még eltiltott Kósz Zoltánt Hangay Zoltán pótolta. De volt változás a parton is: a harmadik és negyedik meccset dirigáló Molnár Tamás-Molnár Péter páros helyett a Németh András-Székely Balázs duó sípolt.

 A 103. életévében elhunyt Tarics Sándor- a 1936-os berlini aranycsapat tagjai- tiszteletére egy perces gyászszünettel indult a szezon legfontosabb meccse. Az eddigi csaták emlékét Milos Csuk arca őrizte, az egriek szerb játékosa Zorro-maszkban szállt vízre. Rögtön dolga akadt Nagy Viktornak, az első előnyünk parlagon maradt, a második viszont már nem: Madaras bombázott Braniszlav Mitrovics mögé. Az első meccs óta először vezettünk a döntőben! Majd újra Szolnok legjobban pólózó Norbertje szerzett gólt.

 A második negyed elején Zalánki faragott a hátrányon, ezt azt jelentette, hogy a balkezesek vették fel legelsőként a munkát a szombat délutáni műszakban. Csucskovics került a védelmünk figyelmetlensége miatt óriási helyzetbe, de gyakorlatilag bokánejtette a kapufát. 2-2 helyett 3-1 lett, mert Varga Dénes bevágta a Kis Gábor megkínzásáért megítélt büntetőt. Aaron Younger szerzett labdát, majd szerzett újabb gólt. A két Aaron-mozzanat közé még egy szolnoki időkérés is befért. 4-1-nél Dabrowski Norbert kért időt, hiszen a Szolnok szakítva a döntő hagyományaival, ezúttal pengeélesen kezdte a meccset. De ahogy szerdán is láttuk, a 4-0 sem garancia a sikerre, a 4-1 pedig még annyira sem. A negyed utolsó másodpercére is maradt egy büntető, ezt Szivós lőtte a kapufára.

 A második nyolc percben még az eddigieknél is szigorított őrizetet vont össze mindkét csapat, hiszen csak egyetlen gólt hozott a játékrész: tőle szokatlan módon Bedő úszott meg és ki is használta a hiányos visszarendeződésből fakadó lehetőségét. Kapusteljesítményben az Eger fölé nőttünk, de erre szükség is volt, hiszen góltalanok maradtunk.

 Szolnoki előnnyel kezdődött a harmadik negyed. Madaras keresztpasszát nem tudta megfogni a centerbe beúszó Varga Dénes. Mentségére legyen mondva, hogy ketten igyekeztek belepasszírozni őt a medence aljába. Az ilyen csintalanság viszont büntetőt ér. Ezúttal Varga Dániel lőtt belőle gólt. Már kivédekeztünk egy emberhátrányt, amikor a kapufáról Zalánkihoz pattant vissza a labda és ő sem az az irgalmazós fajta. Madaras sem az, hiszen kapáslövése Braniszlav Mitrovics bordáján csúszott be a kapuba. Válaszul Hosnyánszkyig játszották előnyüket a vendégek és ebből a lövésből is gól lett.

De fóros helyzetet mi is képesek vagyunk a végletekig kijátszani: a feladó Milan Alekszics, a kiemelkedő Sztefan Mitrovics, a kárvallott Braniszlav Mitrovics és az Eger. A hatodik egri kapufa után jött az ötödik egri gól, Erdélyi hozta ki az újabb emberelőnyből a maximumot. Madaras Norbert viszont talpra ugratott mindenkit, aki esetleg még ült volna. A félpályáról zúdított kapura, Braniszlav Mitrovics egy színes, elmosódott csíkot látott maga felé közeledni. Ami ráadásul le is pattant előtte, a háló pedig púposodott egyet. Így ért véget a harmadik negyed. Dabrowski egyre vörösebben és egyre hangosabban ordított játékosaival? ez számunkra jó előjel lehetett a folytatásra.

 Ajándékba kapott egy szögletet az Eger, ugyanis blokkról, nem pedig a kapusról ment ki a labda. Ennek akkor lett jelentősége, amikor a szuvenírtámadást Hosnyánszky góllal zárta le. 8-6, a negyedik negyed felénél jártunk. Gocics és Szivós rendezett le férfiasan egy nézeteltérést, míg a szolnoki kapu környékén forrt a víz, Kis Gábor újra kockáztatta testi épségét, büntetővel honorálták önfeláldozását. Varga Dénes tempózott a labdáért és nem hibázott. Három gól előny, két perc a végéig, általában elég. Általában. Biros vágott be egy előnyt, majd Alekszics a dudaszóval egyidőben lőtt. Gól. De megadják-e? Némi hezitálás után igen. 10-7 után még Hárai varázsolt egyet. 10-8-ra nyerte az ötödik meccset a Szolnoki Dózsa és megvédte bajnoki címét az utóbbi évek legizgalmasabb döntőjében. Amely kapcsán említsük meg azt is, hogy le a kalappal az Eger előtt.