Elfoglalt nők

Az állandó rohanás ellen találtuk ki néhányan – hat nő –, hogy időről időre összejövünk és jól kibeszéljük magunkat. Klasszikus önsegítő csoportként indultunk. John Bradshaw könyve volt a kiindulópont, amely egy kidolgozott csoportterápiás módszerről szól. Célja segíteni az embereknek feldolgozni gyermekkori bánataikat, feloldani a felnőttként is magukkal cipelt családműködési zavaraikat. Batyukból nekünk is kijutott.

<hirdtes>

A csoporttagok néhány találkozás után olyan dolgokat tudtak meg egymásról, amit addig sosem mondtak el másnak, sőt, maguk elől is „elzárva” tartottak. Voltak könnyek, nevetések, a lányok elkezdték faggatni édesanyjukat születésükről, életük első időszakáról. Elindultak a beszélgetések a csoporton kívül is, hiszen önmagunkról legfeljebb óvodás korból vannak saját emlékeink.

A csoportban alkalomról alkalomra volt, aki vigasztalásra szorult, de akadt olyan is, akit éppen „toppon” találtunk. A „jól lévők” adtak erőt a többieknek, biztatták a pityergőket. És milyen az élet, történtek kimondottan jó dolgok is velünk: ki megtalálta élete párját, kinek megkérték a kezét, ki pedig örömmel jelentette be, hogy kisbabát vár!

Néhány hónapja sehogy sem akar összejönni a találkozó. Hétről hétre halogatjuk, mert egyszerre négyen-öten sosem érünk rá. Milyen elfoglalt nők vagyunk! – fakadt ki a szülés előtt álló kismamánk. Mi, dolgozó nők pedig beláttuk, hogy a sok elfoglaltságunk mellett éppen csak saját magunkra nem jut időnk.