Süllőnász

Évről évre növekszik megyénkben is a pecások száma. Legkedveltebb horgászhal ugyan változatlanul a ponty, és rengetegen keszegeznek szívesen időtöltésként, ám sokan hódolnak a ragadozó halak horgászatának is.

Gyakran látni a vízparton olyanokat, akik fáradhatatlanul bedobják, kihúzzák szereléküket, a zsinór végére biggyesztett műcsalival próbálva becsapni a közelben kishalra leső ragadozót. Ez az úgynevezett pergetés igazi sporthorgászat, hiszen itt gyalogolni kell, róni a vízpartot, nem csak letelepedve valahol lesni passzívan a kapást. A pergetni főként csukára vagy süllőre szokás, akár télen is.

Jelenleg a csukákra tilalom van, így ilyentájt süllőzni érdemes, és nem csupán pergetős módszerrel.

Süllőt fogni élvezet, és bár az igazi sporthorgász a fárasztás élménye után szabadon ereszti a zsákmányt, azért valljuk meg, e halfaj csemegének sem utolsó, így jó pár fogás végül otthon a tepsiben végzi. Fontos tehát, hogy meglegyen vizeinkben a kellő utánpótlás.

Telepítenek persze rendszeresen apró kis süllőcskéket, ivadékokat, melyek halgazdaságokban kelnek ki az ikrából. De azért mégis csak az az igazi, ha a halak természetes módon tudnak ívni, azaz szaporodni.

A Közép-Tisza-Vidéki Horgász Egyesületek Szövetsége ezt évek óta segíti mesterséges fészkek kihelyezésével. Követendő példa. Már csak azért is, mivel nem is kerül horribilis összegbe, nem igényel speciális tudást a megalkotása, mint cikkünkből kiderül, a halőrök is el tudják készíteni. Reméljük, az új fészkeket az érintettek sok-sok kis süllővel fogják „meghálálni”, a pecások későbbi örömére.