Földön túli vonzásban

Bár manapság már nem számít különleges eseménynek, ha útjára indul egy-egy űrhajó, mind többet hallani különféle űreszközök röptetéséről, kísérleti rakéták teszteléséről, a NASA jövő évi Hold-küldetéséről, az űrhajózásnak azért csak megvan a varázsa. Sőt! Ha belegondolunk, hogy a bizonytalan kimenetelű Mars-expedícióra is tizennyolcezer jelentkezőből válogathattak a szervezők, egyértelmű, hogy érdekli az űrutazás az embereket. 

Negyvenhárom éve már, hogy első magyar űrhajósként Farkas Bertalan megjárta a világűrt a Szojuz–36 szovjet űrhajó fedélzetén, de mai napig töretlen a népszerűsége. Ha ellátogat valahova, most is lelkesen kérdezgetik a nagy kalandról, bár jó kérdés, ennyi év után lehet-e még erről az utazásról újat mondani. 

Most pedig új projekt előtt állunk: a Hunor-programban magyar űrhajós utazik a Nemzetközi Űrállomásra, hogy ott tudományos katatásokat végezzen. Az asztronautajelöltek épp Szolnokon gyakorlatoztak, készülve a nagy kihívásra. Némelyek azt vallják, ők bizony semmi pénzért nem vállalkoznának egy ilyen repülésre, de biztos vagyok benne, hogy sokan irigylik is a kiválasztottakat e semmivel össze nem hasonlítható utazás miatt. 

Nem semmi a Földre irdatlan magasságokból letekinteni, lebegni a súlytalanság állapotában, egy ember alkotta szerkentyűben a semmiben... Ám ez az élmény csak keveseknek adatik meg. Abban azonban mi, átlagos, „földhözragadt” polgárok is joggal reménykedhetünk, hogy ha szerencsésen véget ér a küldetés, visszatérésük után hallhatunk majd tőlük izgalmas élménybeszámolót.