Zsebből zsebbe

Úgy látszik, nem tudunk megszabadulni a feketemunkától, mint azt a foglalkoztatásfelügyeleti hatóság vizsgálatai újra és újra felszínre hozzák. Sajnos, szűkebb régiónkban az országos átlagnál is rosszabb a helyzet. 

Az élen járó építőipar mindig is melegágya volt valamilyen formában a be nem jelentett dolgozók foglalkoztatásának. Segéd­munkás mindig kellett, és köztudottan nem a képzett réteg jelentkezik efféle munkákra. Számukra nem az adminisztráció a legfontosabb, hanem hogy némi pénz üsse a markukat. 
Persze számos más területet is érinthet a feketemunka, amire sokszor nem is derül fény. Egy kis cégnél mennyivel egyszerűbb csak egy szóbeli megállapodással rábízni egy ismerősre az olyan, nem szakmához kapcsolódó alkalmi tennivalókat, mint például az avar eltakarítása a műhelyudvarról, vagy a kocsik, munkagépek lemosása. Vagy egy-egy sürgős munka esetén keríteni egy beugró segítőt, akinek jól jön egy kis plusz. 

Ám ne higgyük, hogy csak az egyszerű fizikai munka­körökben találni feketézőket! A többieket nehezebb is tetten érni, különösen, ha távmunkában teszik a dolgukat. 
Fogyasztásközpontú világunk fiataljai könnyen elcsábulnak egy jól hangzó „zsebből zsebbe” ajánlat hallatán, fő, hogy jöjjön a „lóvé”, mielőbb megvehessék az épp aktuális vágyuk tárgyát. 

Ők még nincsenek tisztában azzal, milyen könnyű erre ráfázni. Ha nem fizet a munkaadó, papír nélkül jóval nehezebb az elmaradt bért behajtani. Ha ilyen gond nincs is, az mindenképp hátrány, hogy a feketemunkás nem mehet táppénzre, ha baleset éri vagy megbetegszik, nem kaphat munkanélküli ellátást, ha a cégtől elküldik, de még hitelt sem tud felvenni, hiszen nem tudja a jövedelmét igazolni. Az így ledolgozott évek pedig a nyugdíjszámításnál is kiesnek. 
Érdemes tehát mérlegelni! 

Könnyű elcsábulni egy-egy jól hangzó ajánlat hallatán...