„Itt jártam…”

P. Pusztai Nóra

Számos kulturális intézmény a napokban nyitott újra, ismét kitárulhat előttünk, látogatók előtt a szórakozás kapuja. Ki ne vágyott volna megkacagtató, esetleg elgondolkodtató színházi előadásra, vagy csak éppen arra, hogy nyugodtan az olvasóteremben ülve végiglapozgasson egy könyvet. A jászkunsági múzeumok és művelődési házak is leporolják kilincseiket, hogy különféle rendezvényekkel csábítsák ismét saját falaik közé az érdeklődőket. 

Hírportálunkon olvashattak a kunszentmártoni múzeum börtönvilágot bemutató tárlatáról. Szerencsés helyzetben voltak, ők télen is fogadtak látogatókat, akik akadtak is szép számmal. Az újdonság, az általuk megálmodott miliő hamar közönségkedvencé vált.

Valljuk be őszintén, mint háromgyermekes édesanya magam is úgy látom, hogy talán a most felnövekvő generációt valóban könnyebb egy interaktív tárlattal megmozgatni, mintha szobákon át járva csak festményeket néznének végig. Rácsok, láncok, kaloda, deres, mindent ki lehet próbálni, még izgalmasabbá teszi az ott töltött órákat a fedezék keresése a nádasban, a pisztolypárbajról nem is beszélve.

Mint falba vésett üzenet, úgy sorakoznak a kedves, biztató gondolatok a nem éppen hagyományos látogatók könyvében. A lelkesebbek egy tükörre írhatják fel véleményüket, észrevételeiket, miután végigsétáltak a kanyargós, labirintusszerű folyosókon. Így, az „Itt jártam…” szófordulat is egészen más értelmet nyert, mint évszázadokkal ezelőtt.