Szeretettel

Május első vasárnapján az édesanyákat köszöntjük. Azokat, akik testükben szívük alatt hordoztak minket, majd mikor megszülettünk, meleg szeretettel öleltek magukhoz. 

Emlékszem, kisiskolásként izgatottan készültünk az anyák napi műsorra, a székeken a nagymamáim is helyet foglalhattak. Szerencsésnek gondolom magam, hiszen bölcs tanácsaikkal, gondoskodó szavaikkal felnőtté válásomig elkísértek. Az egyikőjük még a dédunokáknak is örülhetett, akik hasonlóan versekkel, ajándékokkal lepték meg őt és nagymamáikat is. 

A kisfiam az óvodában egy meghívót adott át a minap, mellyel a meghitt percekre invitált, ám dédelgeti a titkot, amit őriz az alkotásáról.Néhány foszlányt el-elkottyintott, de megegyeztünk, hogy én ebből semmit sem hallottam, hiszen olyan féltve őrzi a meglepetést. A nagy családi készülődés sem maradt el, már hetekkel ezelőtt beszélgettünk a gyerekekkel arról, minek örülhetnének vajon a nagymamák. Majd esténként hallottam a szobájukból kiszűrődő suttogást, ahogy a verset gyakorolták és a terveket tovább szövögették. 

Nem tudom, mire jutottak, de már a köztük kialakuló szövetség is melengeti a szívemet. És amikor az esti elköszönéshez még hozzáteszik: Te vagy a legjobb anyuka a világon!, akkor madarat lehet fogatni velem. 

Nem tartom magam a legjobbnak, de örülök, hogy ezt ők így érzik, mindent meg is teszek ezért. Volt kitől tanulnom, hiszen az én anyukám is hasonlóképp terelgetett az élet rögös útján. A mai napig felhívhatom, érjen öröm vagy bánat, velem éli át azokat. Mindenkinek ilyen édesanyát kívánok!