Kettő az egyben

Természeti csoda vagy éppen napokon átívelő kulturális program? A kettő jól megfér egymás mellett Szolnokon. A parkokat, tereket ellepik a szórakozni vágyó emberek, így június közepén. A Tiszavirág Fesztiválra sokan már szabadságokkal készültek, a rég nem látott barátok is ilyenkor találkoznak. A francia, ír vagy más nemzetiségek zenéje megfelelő alaphangulatot teremt, hogy egy jó pohár bor mellett megbeszéljék, mi is történt az elmúlt esztendőben. 

Évek óta a gyermekeink is részesei a hangulatnak. Tavaly a ZAP showt minden színpadon megnéztük, úgy megkedvelték a performanszt. Bár a kínálat idén némiképpen átalakult, így is várják már, mikor mehetünk ki ismét a fesztiválra. Lám eljött az idő, most arra sem kell figyelni, hogy időben hazaérjünk, mert már az iskola véget ért. Ahogy a honlapon sokasodtak a programok, úgy fürkésztük a kevésbé ismert zenekarok videóit az interneten. Persze ez csak addig tart, amíg a helyszínre nem érkezünk. A megszokott faháznál évek óta a megszokott arcok fogadnak, a kisfröccs is hasonlóan frissítő, mint korábban. Egyből magával ragad minket a nagyszabású kerti parti hangulat. A szellő hűvös levegőt fúj a Tisza felől, még ahhoz is kedvet adva, hogy lemerészkedjünk a partra. A kérészek tánca ugyanis igazán szemet gyönyörködtető. És bár alig várom, hogy a tiszavirágzást egyszer csónakból figyeljük egy csendes szakaszon, most inkább ötvöztük a kultúrát és a természetet. Láthatóan nem voltunk ezzel egyedül.