Gyársirató

Számos otthon polcán lehet ma is olyan üvegtárgyakat látni, melyek formai szépségét még teljesebbé teszi az üveg különleges, máshol nem látható, fátyolos fénye. A valamikor széles körben ismert vázák, tálak, poharak sajnos nem csak szépségükkel váltak műtárgyakká. Ahogy fogynak, úgy nő az értékük, mert az idő azóta ritkítja őket, mióta szülőhelyük, a bereki üveggyár is az enyészeté lett. Alkotóik is jó esetben másutt keresik boldogulásukat, pedig e szép tárgyak hazai ipartörténetünk egyik fényes korszakának emlékét őrzik. 

A gyárat több mint nyolcvan éve alapító üvegművész vegyészprofesszortól a tudásukkal a hazai üvegipart nemzetközi szintre emelő kutatókig, művészekig, munkásokig nemzedékek sora dolgozott azon, hogy a Berek szó hosszú időre fogalommá válhasson. Amit a szélesebb közönség ma lát a gyár termékeiből, az csak töredéke a falai között született értékek sokszínűségének. 

Valaha innen vitte fél Európa a hajózáshoz való lámpaüvegeket, itt készültek a hazai hírközlés rádiócsövei, nem beszélve a jénaival vetekedő hőálló edényeikről. Nehéz megfogalmazni, hogy a bereki gyárral együtt mi döntötte romba teljes üvegiparunkat, de biztos, hogy nem a minőség hiánya volt az oka. Olyan erők, pusztán piaci érdekek állhattak mögötte, melyeknek semmi köze nem volt a több ezer éves üvegművességhez, a vele párosuló tudáshoz. Aminek emlékét többek között egy közelmúltban Karcagon megjelent könyv is őrzi számunkra.