Haaapci!

Néhány mondat, melyek hallatán egy anya aggodalma megsokszorozódik, nyugalma elszáll és mélyíti a szeme alatt lévő karikákat. Bármikor elhangozhatnak ezek a kellemetlen szavak, de most van igazán szezonjuk.

Elkezdődött az iskola, az új ismeretek és a fékezhetetlen kacajok mellett akadályok nélkül repkednek a vírusok és bacik is a közösségekben. Hogy ki melyikkel találkozik, hogy a tananyagon kívül mi más férkőzik be a gyerkőc fejébe, fülébe, orrába, torkába? Ezt kitalálni, szinte megoldhatatlan feladat.

Ritka szülő ilyentájt, akinek nem okoznak fejtörést ezek a kérdések. Hogyan lehet kivédeni a sárguló őszi falevelekkel érkező taknyos, köhögős nyavalyákat? Tulajdonképpen sehogy. Persze lehet azért tenni, hogy ellenállóbb legyen a gyerek immunrendszere, de olykor mit sem érnek a gumivitaminok, az étrendkiegészítő cseppek és immunerősítő nyalókák. A betegségek jönnek, aztán mennek. Csak némi pihenés és kellő türelem kell hozzá. Tulajdonképpen az a két dolog, ami a gyerekek szótárában csak elvétve szerepel. A szülő meg szentségelve várja a gyógyulást.

Közben meg az is lehet, hogy a lurkók ösztönösen tudják a gyógyír kulcsát. Legalább is ez jutott eszembe, amikor a minap én is halálra aggódtam magam a köhögő, orrhangú fiacskám miatt. Iskola után a megszokott módon rótta a köröket, az apját kiadós focimeccsre invitálta, s naplementéig rúgta a bőrt. Evett, ivott, aludt, s másnapra, láss csodát, a nyavalyája is csillapodott. Hm, soha rosszabbat! – gondoltam. Rá is tüsszentettem! Ajjajj...