Lilában

Remény és hit. Ezt jelképezi a lila szín, melybe november 17-én borul a világ. Remény, hogy minden rendben lesz. Hit, hogy az a nagyon pici, nagyon törékeny, gépekre kötött kisember egészségesen, boldogan éli majd gyermekkorát, életét. 

Még egy komplikációmentes terhesség is tele van félelemmel, aggodalommal, a szülés fájdalommal, az újszülött gondozása bizonytalanságokkal.

Ismerem, átéltem. De azt elképzelni sem tudom, hogy mit élhetnek át azok az anyák, azok a szülők, akik sokszor csak ebbe a két dolgoba kapaszkodhatnak. A reménybe, hitbe. 

A Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Hetényi Géza Kórházban is köszöntötték a korábban a koraszülött intenzíven kezelt babákat és családjukat. Jó volt látni azt a sok boldog arcot, tündéri gyereket, és azt a hálát, amit az édesanyák, édesapák éreznek a mai napig az intézmény dolgozói iránt. Mert nélkülük nem sikerült volna. Szakmaiságuk, rengeteg munkájuk, vigasztaló, bátorító szavaik nélkül. De anélkül sem, ahogy a szülők küzdöttek, maradtak erősek és elszántak, hogy ezen a napon boldogan elmondhassák, most már minden rendben. 

És ne feledkezzünk meg az apró harcosokról, akik sokszor mindenre rácáfolva cseperednek fel, mert életösztönük ezt diktálja. 

A kórház lilába díszített folyosóján pénteken nem csak a családok boldogságát láthattam. Ettől még többet is. Azt, hogy mire képes valójában ennek a színnek a jelentése: a remény, és a hit.