Ó azok a régi szép karácsonyok!

Amikor a KGST piacon vásárolt ízlésesen sokszínű égősor egyszer csak kialudt, amikor a puncs ízesítésű konzum szaloncukorba a fogunk is beletört, amikor a ciklámenben pompázó tobozdísz egy pillanat alatt összetört. Hát igen. A mai fiataloknak ezek már csak mesék, nekem a gyerekkorom egy-egy ünnepi emléke.

Az égősorra visszatérve, az akkor még nem volt olyan könnyen lecserélhető darab, mint a maiak, melyek egyre olcsóbbak, de egyre silányabb minőséget is képviselnek a tömeggyártásnak köszönhetően. Az égősort egykor sok-sok éven át óvta, dédelgette a család, mindig elsőként került a fára, felhelyezése a családfő reszortja volt. Na, és a javítása is, mert ha csak egy darab égő is tönkrement, akkor ott kérem egyesével kellett végig nézegetni, hogy vajon melyikkel lehet a baj.

Az ezzel járó bosszankodás némileg ronthatta a karácsonyi meghitt készülődést, de valahol ez is hozzátartozott, a talpba faragás nehézségeiről nem is beszélve.

Ma már, ahogy írtam, nem teljesen így mennek a dolgok a műfenyők és az eldobható, olcsóbb díszek világában. Ahogy a szaloncukrok esetében már azt sem tudja az ember hogy melyiket válassza, a kínálatnak csak a pénztárca szab határt.

Sokszor már túlzásnak és émelyítőnek tartom azokat az újításokat, melyeket mostanában lehet látni a polcokon, a mindenféle sütemény, étel és italfélét megidéző ízek kavalkádja szédítően hat.

Ezért megnyugtató egy kicsit, hogy a tömeggyártott égősorokat, a mindenféle ízesítésű szaloncukrokat folyamatosan ellenőrzik a szakemberek. Mert hát ebben a hatalmas, kápráztató kínálatban nagyon könnyen elveszhet a minőség.