A puccs

Bizonyára többen emlékeznek még Az ezredeseket akarjuk című olasz filmvígjátékra. A valós hátterű történetben néhány, már nem éppen friss elméjű túlkoros katonatiszt próbál puccsal hatalomra jutni, de már az elején padlót fognak. Televíziós kiáltványukat csak adásidő után olvasták be, így a nemzet békésen végigaludta az egész mozgalmat. 

A mostani, szkíta államalapítási vígjáték sem jutott többre, de volt már előzménye vármegyénkben is. A megyei levéltár iratai szerint ugyanis 1919-ben rövid időre először az önálló Jász vármegyét kiáltották ki Jászberény fővárossal, majd a kiskunok próbálkoztak önálló államalapítással. Kellő haderő hiányában kimúlt az ügy, de voltak veszélyesebb próbálkozások is. 

Amikor az utolsó orosz cár kézlegyintéssel intézte el az általa értelmiségi bolondériának tekintett bolsevik mozgalmat, nem sejtette, hogy végül életével és birodalmával fizet a tévedéséért. Nem tudta, hogy Leninéket először a német titkosszolgálat támogatta, majd tengerentúli pénzügyi csoportok láttak bennük fantáziát. De érdemes a müncheni sörpuccsra is emlékezni, amikor végül ismeretlen támogatók juttatták hatalomra és növelték pusztító erővé az először pusztán utcai rendzavaróknak tekintett barna inges népséget. 

Jó néhány múltbeli tapasztalat figyelmeztet bennünket arra, hogy semmilyen hatalmi bolondériát nem szabad óvatlanul kezelnünk, mert nem láthatjuk előre a végét.