Egyszer volt, újra van

A klasszikus mesék nem így kezdődnek. De az élet történeteit a valóság írja. Ezekben gyakran megesik, hogy ami felett a szereplők már egyszer győzelmet arattak, az ismét akadályként gördül eléjük. Persze nem mindegy, mekkora ez a feladat.

Márpedig a Suki család újfent gigászi küzdelem előtt áll. Kiváltképp fiuk, Zoltán.

A nagykörűi fiatalembernek nem kisebb harcot szánt a sors, mint egy daganatos betegség leküzdése. Elsőre győzedelmeskedett a kór felett, ám múlt decemberben a betegség kiújult.

Cikkünkben megismerhetik a történet részleteit.

Időnként elgondolkodom, mi lehet az oka annak, hogy egyesek életük mondjuk első tizenhat éve alatt több megpróbáltatáson esnek át, mint más hatvan év alatt. Genetika? Sors? Felsőbb hatalom? De mindig ugyanaz a válasz születik meg bennem: nem számít. Mert adott a helyzet, a feladat, hogy menni kell, csinálni, megoldást keresni és gyógyulni. Másképpen nem lehet. Különben a hősök beleőrülnek. Valamiért megint neki kell futni. És ez a fiatalember elszántan, hittel telve így is tesz. Mögötte egy seregnyi segítő, aki támogatja őt. A család, barátok, ismerősök és ismeretlenek. Van abban valami felemelő, valami gyengéden lüktető őserő, amikor egy másik sorsért százan, ezren összefognak és sajátjukként gondozzák az egyéni célt. Ez az energia annyira kell, mint egy falat kenyér.

Elképzelni sem tudom, milyen lehet szülőként megélni ezt. Hogyan lehet erősnek, szilárdnak maradni azért az illetőét, akiért a saját életünket is odaadnánk. De valószínűleg így: egymásba kapaszkodva, egymásért küzdve.

Őszintén szeretném kívánni, hinni, hogy ez a sok „akarás” összeadódva újra győzelmet arat. Hogy bármi legyen is ennek a történetnek a célja, olyan tanítást, fejlődést hozzon az érintettek számára, aminek a jutalma végül a gyógyulás, az egészség lesz. Ennél nagyobb kincs nincs a világon. Az igazi hősök pedig nagyon jól tudják ezt...