Nagyhét

Vajon csak én érzem úgy, hogy dupla sebességgel pörög az idő? Ami azt illeti, még a farsangi fánk iránti igényemet se maxoltam ki. Sokkal többször is örömmel csemegéztem volna a lekváros finomságból porcukorba érintve az orrom hegyét. De ez most már veszett fejsze nyele, alaposan benne járunk a böjt időszakában. Sőt mi több, ma beléptünk a nagyhét kapuján. Most aztán tényleg „ráfordultunk” a húsvétra, nemsokára részesei lehetünk a megújulásnak, az újjászületésnek.

Hjaj, de addig még mennyi és mennyi tennivalónk van, milyen nagy dolgok várnak ránk. A hét elején még forog a mókuskerék. Iskolai és munkahelyi elfoglaltságaink a megszokottak szerint zajlanak, sőt talán még kicsit erősebben kell zubogni a munkamorálnak, hogy aztán a hétvégén nyugodtan hangolódhassunk az ünnepre. Hogy amikor eljön az ideje, elmerülhessünk a hímestojások és csokinyuszik, na meg a sonkászeletek rengetegében.

De mondom, a nagy dolgok most bizony még a listán sorakoznak. Nagytakarítás, nagymosás, nagybevásárlás. Nagy összeveszések és nagy kibékülések. Mert biztos vagyok benne, hogy az előkészületek forgatagában lesz néhány véleménykülönbség és nem kevesebb logisztikai fennakadás, ami újratervezést igényel majd.

De aztán minden kiegyenesedik. A nagyhét megpróbáltatásainak, ahogy egykor, most is a végére érünk, a csendesség után megszólalnak a harangok, amik az új kezdetét hirdetik. S ennek mindannyian részesei lehetünk, hiszen végre ébred a természet, elérkezett a megváltó, erőt adó tavasz!