Bala és a líra

Vannak, akik a falusi polgármesterként emlegetik. Talán még többen vannak olyanok, akik azonnal rávágják: hát persze, ő Csoki. És biztos vagyok benne, hogy azok sincsenek kevesen, akik a magyar tenger résztulajdonosaként gondolnak rá, s jobbnál jobb, már-már szállóigévé vált mondatokat idéznek Balától. Kétség nem fér hozzá, Csuja Imre az említett szerepek mellett még ezerszám tette le névjegyét a filmek világában.

Magam is szívesen nézem meg azokat a filmeket, amelyekben szerepel. Legyen szó komolyabb szerepről, vagy beszéljünk a kissé bolondos, kismotoron közlekedő, olykor káromkodó, mackós hobó alakításáról, vagy éppen a minden részletre figyelő rossz fiú karakteréről, imádok jókat röhögni a játékán. S bevallom, még jobban kedvelem, amióta (hasonlóan kiváló színésztársaival együtt) arcát adta az életmentés kampányához. Hasfájdítóan röhögtetve, ugyanakkor húsba vágóan komolyan szól hozzánk arról: merjünk segíteni, mentsünk életet, ha kell.

Az életmentés mellett pedig a lélekápolást is nagyon komolyan gondolja. Önálló estje kapcsán, mellyel egyébként ma Szolnokon mutatkozik be, azt nyilatkozta, hogy a nagymamája szerettette meg vele a verseket. A mama büszke lehet, jó irányba terelte unokáját, Csuja Imre a költemények színpadán is remekel. S azt is hiszi és vallja, hogy a mai rohanó világban is szüksége van az embereknek a lírára, a kultúrára. Hogy mennyire igaza van! Időnként érdemes egy percre megállni, elolvasni egy verset, vagy meghallgatni egy költeményt... például Csuja Imre előadásában.