A dominóelv

Kedvelt szokásom a reggeli kávé melletti újságolvasás. Ez jelenti számomra a teljes ébredést, bár nem jár mindig kellemes hírekkel. Háborús elképzeléseivel mostanában többnyire a francia elnöké a napi megdöbbentés feladata, talán nem tud szabadulni a világtörténelem legnagyobb hadvezérének, Napóleonnak az emlékétől. 

A Császár is francia színekben aratta páratlan győzelmeit, de kései utódjában nem tudatosult, hogy legendás bukásához is ugyanez a lobogó adta a hátteret. Amikor annak idején ő is Oroszországra vetette a szemét, több mint félmilliós seregéből csak minden tizedik ember élte túl a kalandot. Erre már Napóleon sem mondhatta azt, amivel korábban cinikusan reagált egy hullákkal borított csatatér látványára: „Egyetlen párizsi éjszaka pótolja a veszteséget”. De mindent összevetve, a többi fegyveres kaland, a két világháború, Algír és Vietnám sem volt francia sikertörténet, mert a végén általában mások húzták ki őket a csávából. Ez is az egyik probléma ezekkel a harcias elképzelésekkel. 

A dominóelv szerint a háborúk kiagyalói szinte óhatatlanul olyanokat is magukkal visznek a bajba, akiknek semmi közük hozzá. Ahogy nekünk, magyaroknak sem hiányoznak már olyan újabb hősi emlékművek, amiket az elmúlt száz év háborúi hagytak hátra megyénk városaiban. Reméljük, hogy most csupán politikusi túlzás rejlik a kardcsörtetés mögött, s végül csak a józan ész mondja ki az utolsó szót az ügyben.