KI tudja megfizetni ezeket a játékárakat?

Az állam leesett, amikor az egyik üzletben megláttam nyolcvanezer forintért az ismert műanyag építőjátékot. Szintén kapkodtam a levegőt, amikor a híres-neves szőke baba szivárványos műanyag hintójából több mint húszezerért mosolygott rám.

Szerencsére ebből egyik sem érdekli túlzottan ötéves kislányomat (még). Érdeklik viszont azok a szereplők, akikről történeteket lát a televízió gyermekcsatornáin.

Rengeteg van a boltokban az ugyanazzal a mesével illusztrált kirakóból, pólóból, bögréből, kifestőből, tolltartóból, és természetesen maguk a figurák is ott pompáznak a polcokon plüss, vagy műanyag kiadásban. Több ezer forintos horroráron.

Szülőként hullott le szememről a hályog: nem azért találnak ki annyi kedves mesét és mesefigurát, hogy a gyermek jól szórakozzon, esetleg tanuljon valamit!

Á! Az teljesen mellékszál. Azért, hogy ezeket a gyorsan és olcsón legyártható, pár száz forintos műanyag vackokat nagy tételben, jó pénzért eladhassák.

Mert a bölcsődés és óvodáskorú gyermek azonnal kötődni kezd azokhoz a hősökhöz, akiknek kalandjait végigkíséri esténként. Akkor bizony jön a kívánság, hogy de igenis, több ezer forintért neki KELL az a pöttyös ruhát és álarcot viselő műanyag baba, vagy az emberi tulajdonságokkal felruházott plüss kiskutya, mert ő a kedvence, és nélküle létezni sem tudna.

A könnyes, vágyakozó gyermekszemnek pedig nagyon nehéz ellenállni. Ezt tudják a játékgyártók, a marketingesek és a kereskedők is.

Merthogy a csemete öröme az áhított ajándék kicsomagolása után megfizethetetlen. Ahogy sokszor az árak is…

Molnár-Révész Erika