SZOLJON

A megkésett vagy akadályozott beszédfejlődésű gyerekek a legveszélyeztetettebbek a tanulási zavarok szempontjából — állítja a szolnoki Rédai Etelka gyógypedagógus-logopédus. Szerinte figyelemfelhívó lehet, ha 3-6 hetes korban nem kezdődik el a gőgicsélés, továbbá az, ha egy másfél éves kislány, illetve kétéves kisfiú még nem beszél.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Ezekben az esetekben már ajánlatos szakember felkeresése. Lányoknál általában 18 hónapos korban megjelennek a szavak, 28 hónapos korban pedig a mondatok. Ez a fiúknál jellemzően 2 éves, illetve 2,5 éves korban történik meg. Természetesen egyéni fejlődésre is akad több példa, sőt, a 3-4 éves kor természetes velejárója az élettani beszédhiba, ami artikulációs eredetű, így lesz például a kakasból tatas. Ha azonban az anyanyelv tartalmi vonatkozásában, vagyis a szókincsben, mondatalkotásban van késés, már hároméves korban érdemes a szülőknek szakszerű segítséget kérni.  

Megváltozott világunk egyik jellemzője a széttagolódott társadalom, valamint az élő szó térvesztése. Sokat mondó adat, hogy az édesapák naponta csupán nyolc percet beszélgetnek gyermekeikkel, a gimnáziumban heti hat perc jut szóbeli számonkérésre, s ebből mindössze két perc magyarul. Sőt, az érettségiig el lehet jutni úgy, hogy a négy év alatt összesen 17 perc szóbeli megméretést kell teljesítenie a diáknak. Míg régen a kisdiák alig várta, hogy megtanulja a betűvetés és az olvasás tudományát, addig ma már az internet, a televízió teljesen átalakította a fiatalok szokásrendszerét. A készen kapott információk, a képzettársítás elcsökevényesedése révén a gyerekek nehezen tudják megszerezni azt az ügyességet és gyakorlatot, ami azután a tanuláshoz szükséges.

A szakember szerint nagyon fontos a kódolt nyelvhasználat, továbbá a szekvenciális analitikus gondolkodásmód, erre példa, amikor a szülő úgy magyarázza gyermekének: ott van a kisautód a szekrény mellett, az asztal alatt, a cipőtől balra. Ezzel szemben a legrosszabb megoldás, s a kódolatlan nyelvhasználatra példa, amikor a szülő csak azt mondja: ott van, ni, ott, ott. Utóbbi persze szociokulturális hátrányra utal.    

Rédai Etelka azt tanácsolja a kisgyermekes szülőknek, különösen nyáron, amikor több időt tölthetünk csemeténkkel, hogy sokat és lassan beszéljünk a gyerekhez. A logopédus úgy véli, hároméves kor alatt a tévénézés károsan befolyásolja az olvasási készséget és a rövid távú memóriát. Három és ötéveskor között azonban a tévé fejlesztheti a kicsik kognitív (tanulási, megismerési) képességét. Ha ragaszkodik a lurkó a technika vívmányaihoz, a szülők kisgyermekükkel közösen nézzenek filmet, aztán beszéljék meg a látottakat. A tévézés veszélyei között a gyógypedagógus elsőként említi a differenciálatlanságot, azaz, hogy mi fontos, s mi nem. Ezért legyünk tudatos tévé- és számítógép-felhasználók, és próbáljuk erre nevelni gyermekeinket is.

Fontos, hogy sétáljunk együtt a szabadban, figyeljük meg a csemeténkkel az élő környezetet. Sajnos akad olyan lakótelepi kisgyerek, aki szinte nem hagyja el lakókörnyezetét, holott ez nem kerül pénzbe. Fedezzük fel gyermekünkkel a közös munka örömét, legyen szó kézimunkáról vagy kreatív alkotómunkáról.

S ami szintén lényeges a szakember szerint, hogy minden nap meséljünk nekik, mégpedig igazi magyar népmesét, a korosztálynak megfelelőt, kisebbeknek rövidebb állatmeséket, a nagyobbaknak pedig hosszabb, több fordulós meséket.

Az óvodások fele beszédhibás

A megyeszékhely 23 óvodájában tavaly szeptemberben 1055 nagycsoportost vizsgáltak meg a szakemberek. A szűrés kiterjedt a beszédszervek működésére, a beszédhibák, beszédzavarok feltárására, a szókincsre és a nyelvi kifejezőkészségre, valamint az összefüggő beszédre. A felmérés szerint a vizsgált ovisok 51 százaléka bizonyult tünetmentesnek, a többit viszont beszédhibásnak találták a szakemberek. Azaz az iskolába készülő gyerekek majdnem fele nem beszéli tisztán anyanyelve hangjait. Ha tovább boncolgatjuk a beszédhibásokat, akkor kiderül, hogy azok fele torzítva beszél (más módon képezi a hangokat), másik fele pedig selypítve (pöszén) beszél, más helyen képezi a hangokat. Ha a 3-4 éveseket vagy a 4-5 éveseket vesszük alapul, alig van 4-5 gyerek, aki tisztán beszél.    
De vajon mi ennek a lesújtó eredménynek az oka? Nos, Rédai Etelka szerint elsők között említendő a rohanó, stresszes, felfokozott életvitel, a vizuális kultusz túltengése, az élő szó térvesztése, az urbanizált életmód, amely sokszor mozgásszegény életmódot, ennek következtében éretlenebb idegrendszeri struktúrát eredményez (nagymozgások összerendezetlensége, finommozgások éretlensége). Szintén az okok közé sorolandó a hosszan tartó cumizás, valamint a nagyfokú elhúzódó hurutos állapot, amely akadályozza a megfelelő beszédértést.
Reményteljes viszont a gyerekek befogadóképessége óvodáskorban. Ebben az időszakban az anyanyelv bármely területének fejlesztése a legnagyobb sikerrel végezhető — fogalmazott a szakember.