Rengeteg kaktusszal osztja meg otthonát a majd százéves Béla bácsi

– 1980-ban mentem nyugdíjba, azóta foglalkozom kaktuszokkal is – mesélte otthonában Bíró Béla, aki mint mondta, kedvtelésből tartja a szúrós növényeket. Ezeket ráadásul nem is akárhol, a fürdőszobájában őrzi.

– Márciusban kirakom őket a szabad ég alá, október-no­vember tájékán pedig behozom. Ám mivel a házamban máshol nincs helyem, a fürdőben tartom a kaktuszokat. Így most ki vagyok zárva onnan – viccelődött.

Béla bácsi ezután arról beszélt, negyvenöt évig dolgozott egy temetkezési vállalatnál. Nyugdíjazása után azonban úgy döntött, nem folytatja tovább a munkát.

– Nehezteltek is rám akkoriban a munkahelyemen, s kérleltek, hogy maradjak még. Akkor azt mondtam, elég volt már ennyi ideig a síró emberek közt lenni. Hát ezután határoztam el, hogy virágot nevelek – idézte fel emlékeit.

– A munkám során nagyon sok embert eltemettem, de senkinek sem raktuk alá, amije van. Ki kell használni az életet! Munkás éveim után pedig végre én is élni akartam egy kicsit. Ezután sokat kirándultam a szomszédos országokban. Így például Csehországban, Ausztriában és Szerbiában is. Itt elmentem azokra a helyszínekre, ahol katonáskodtam. Merthogy a Délvidéken is folytak ám harcok.

Aztán újra a kaktuszaira terelődött a szó, melyekről elmondta, egyetlen „hibájuk” van csupán. Mihelyt kinyílnak, hamar elvirágoznak. Ezért kevés ideje van annak, aki meg akarja örökíteni a mesés virágokat.

– Volt annak idején egy jó gépem, amivel gyakran fényképezgettem. Azt a készüléket még 1941-ben vettem! Mit mondjak, ma már nem igazán modern, de nyugdíjaskoromig így is kitartott. A készüléket egyébként Kőrösmezőn, katonakoromban vásároltam – idézte fel a hetvennyolc évvel ezelőtti élményét.

Ekkor egy kis szobába vezetett bennünket, ahol csaknem száz év emlékei köszöntek vissza. Béla bácsi elmondta, 1938 óta lakik otthonában, hosszú életéért pedig nem tud eléggé hálát adni a Jóistennek. Kérdésünkre pedig, hogy mi a hosszú élet titka, úgy véli, nem könnyű felelni. Egy kedves mosoly kíséretében azért csak érkezett a válasz…

– Nézze, már a századik évemet taposom, de sosem dohányoztam és sohasem ittam. Így aztán szépen megvagyok. Emellett szeretem a finom ételeket, a tyúkhúslevest, a szalonnát, a pörköltet, a töltött káposztát, na és persze a rakott krumplit is! – summázta.

Gondozójára mindig számíthat

A virágok nevelgetésébe Béla bácsi gondozója is besegít. A ház melletti kertet így megannyi növény ékesíti. Ám nem mindegyik marad meg az igényes birtokon.

– A földikutya nagy károkat okoz a kertben! A gyöngyvirág gyökerét viszont nem bántja. Korábban volt kinn csemegeszőlő, de a földikutya azt is elpusztította – vette át a szót Béla bácsi gondozója. Petró Józsefné elmondta, az élet számos területén segíti Bíró Béla mindennapjait. S megtudtuk tőle, a városban manapság is sokan emlékeznek az idős úrra. – Ha vásárolni megyek, bizony megkérdezik, hogy Béla bácsi jól van-e. Ő pedig mindig nagyon örül, hogy sokat gondolnak rá az emberek – zárta gondolatait a hölgy.