Hatalmas kamionnal szeli az országutakat két szolnoki hölgy

Szegvári Klaudia és Vágó Anikó bár már korábban is szemeztek a kamionozás különleges világával, sofőrként mégis alig néhány hónapja dolgoznak együtt. Jártak már Dél-Olaszországban és Észak-Németországban is.

– Többféle munkát kipróbáltunk, de nem igazán találtuk a helyünket, viszont mindketten szeretünk vezetni, utazni és persze világot látni.

Aztán megszereztük a jogosítvány a kamionra, és onnan már egyenes út vezetett az utakra

– mesélte történetüket Vágó Anikó.

Klaudia egy éve, míg Anikó november óta ül a volán mögött, mindketten újak a szakmában, eddig pozitív és negatív élményeket is gyűjtöttek.

– A cégeknél nagyon kedvesek és közvetlenek, van olyan hely, ahol akár még kávéval is megkínálnak minket. Az utakon a kollégák sokszor csak csodálkozva bebámulnak a fülkénk ablakán, majd kapunk egy mosolyt, vagy egy hangos dudálást. De persze akadnak elég arrogáns, akár nőellenes sofőrök is – számolt be tapasztalatairól.

A munkájuk nemcsak, hogy nem hétköznapi, de igen megterhelő is, a folyamatos vezetést és a rakodásokat emelték ki legnehezebb feladatként.

– A téli utak viszontagságait szerintem senkinek sem kell bemutatni, hol jeges, hol havas, hol csak egyszerűen csúszik. Nagy odafigyelést igényel a vezetés, ami talán ilyenkor a legrosszabb – mondta.

A lányok általában korán kelnek útra, naponta akár hatszáz-hétszáz kilométert is megtesznek, de akadt már olyan is, amikor majdnem ezret.

– Ha gyors a fel- és lerakodás, akkor hosszabb utat tudunk megtenni. Van, ahol rámpás megoldást használnak, olyankor mi csak a fülkében ülünk és várjuk, hogy megpakolják a pótkocsit. Az oldalrakodás viszont kicsit mozgalmasabb. Ott nekünk kell kibontani a ponyvát, leszedjük az oldalléceket, a pakolás után jön a biztonságos lekötözés és a visszaponyvázás. Ez már elég jól megy – avatott be a mindennapjaikba.

Elmondásuk szerint munkájukban a legfárasztóbb a monoton vezetés, illetve a várakozás.

– Előfordult olyan, hogy egy cég telephelyén nyolc órát kellett várnunk – tette hozzá.

A szakmájuk szépségét viszont a szabadság adja.

– A magunk urai vagyunk – emelte ki mosolyogva. – Az időnket úgy osztjuk be, ahogy akarjuk, persze arra is figyelve, hogy a megfelelő ütemben haladjunk.

Együtt biztonságban érzik magukat

Szegvári Klaudia és Vágó Anikó váltják egymást a volánnál.

– Mindig van kivel beszélgetni, tudunk egymásnak segíteni és persze sokkal nagyobb biztonságban érezzük magunkat, hiszen azzal tisztában vagyunk, hogy nőkét róni a kilométereket kissé veszélyes – mondta Anikó.

A hosszú utakon egy kedves kis szőrgombóc kíséri őket.

– A kamionos kutyánkra is gondolni kell, általában úgy próbáljuk beosztani az időnket, hogy vele is tudjunk játszani – fűzte hozzá.