2021.07.25. 19:55
Egykor aszfaltfőző gép segített rendbe tenni a szolnoki utakat
A megyeszékhely utcáin még pár évvel ezelőtt is időnként feltűntek azok a szerkezetek, amelyekben fekete bitument szállítottak hozzá értő munkáskezek az utak kátyúinak betömése érdekében. Aszfaltfőző gépnek hívják ezeket a masinákat, amelyeket már legalább egy évszázada használnak az útépítésben.
Egy aszfaltfőző berendezés fotója 1934-ből
Forrás: MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára
Fotó: Picasa
Magát az anyagot, amit aszfaltnak nevezünk (és alkotóelemét, a bitument), már az ókor óta ismeri az emberiség. Igaz, nem a mai módon használták! Egyiptomban például gyógyírként és tartósítószerként kezelték, de kísérleteztek vele a korabeli építőiparban is. Mezopotámiában a víz- és útépítésben alkalmazták. Az Indus völgyében pedig bitumenfalú fürdőmedencére és víztartályra bukkantak a régészek.
Magyarországon már a 19. század közepén felfedezték az aszfalt természetes előfordulási helyét: a bitumennel átitatott homokot. Hazánkban – Svájc és Franciaország után – az elsők között kezdték az aszfalt alkalmazását a kocsiutak fedésére, 1864-ben Pesten, a Nádor utcában került sor az első aszfaltburkolat használatára, 1878-ban pedig megalakult a „Magyar Aszfalt Rt.”, amely a kontinens legsikeresebb aszfaltútépítő vállalata lett.
Az 1900-as évek elején hazánkban volt a legtöbb aszfalttal borított út Európában. Már nemcsak a fővárosban készítettek ilyen útpályákat. A jelentősebb megyeszékhelyeken is elkezdték az aszfaltburkolatok alkalmazását.
Szolnok város aszfaltozási munkáinak az elvégzésére még 1934-ben vett egy aszfaltfőzőt az Industria Műszaki Vállalattól. Apró kis átalakításokat végeztek rajta, de a szerkezet ezután bevált, legalábbis a leírások szerint. A probléma inkább azzal volt, hogy legalább három órát vett igénybe, amíg az anyag kívánt állagúra és hőmérsékletűre alakult. A jobb kihasználás érdekében Bajor József, a város főmérnöke javaslatot tett még egy gép megvásárlására.
Hogyan is nézett ki egy ilyen korabeli keverőgép? A legjobb, ha a korabeli prospektust idézzük:
„…aszfaltfőző és keverőgép, 600 liter űrtartalmú forgódobbal, a forgódob homlokfalai 10 mm erős palástja 7 mm erős vaslemezből, kétoldali kézikerékkel, homlok fogaskerékmű közbeiktatása mellett történő meghajtással, bőségesen méretezett, 2 mm erős vaslemezből készült tüzelőszekrénnyel, öntöttvas rostéllyal, fa- és széntüzelésre egyaránt alkalmasan, 1200 mm hosszú vaslemezkürtővel…”
A szerkezetet kocsi vagy traktor után akasztották, és így vontatták. Vajon mennyit kellett fizetni egy ilyen instrumentumért? Azt is megtudjuk, kereken 1850 Pengő volt az ára! Abban az időben két Pengőért egy pár cipőt adtak, és tudjuk az ismert kupléból”…Havi 200 Pengő fix-el, az ember könnyen viccel…”
Az ajánlattevők közül végül a Hoffer cég árajánlatát fogadták el. Igaz, ezt a masinát is csak évekkel később, 1942-ben sikerült megvásárolni.
