Apokaliptikus körülmények között járta végig az El Caminót a jászberényi férfi

Körei Nagy Kristóf már két különböző, a francia és a portugál úton is végigjárta az El Camino zarándokutat. Az első, 2019-es próbatétele után úgy érezte, hogy a lába menne tovább, a szíve és a lelke is vágyott a folytatásra. A világjárvány miatt azonban várnia kellett, tavaly nyáron indult el újra. A tikkasztó hőségben mintegy ezer kilométert gyalogolva jutott el Lisszabonból a „világ végére”. Úti élményeiről a minap Jászalsószentgyörgyön tartott előadást.

I. A.

Körei Nagy Kristóf hosszú útja végén, a Camino végét jelképező 0. kilométerkőnél

Forrás: Beküldött fotó

A Szent Jakab-út, spanyol nevén El Camino a világ egyik leghíresebb zarándokútja, mely Santiago de Compostelába vezet, ahová nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni.

2019-ben a franciaországi Saint-Jean-Pied-de-Portból keltem útra, Santiago de Composteláig 796 kilométert tettem meg gyalog. Innen még megcéloztam a 86 kilométer távolságra található Finisterrét, ami a világ végét jelenti Spanyolország legnyugatibb részén, az Atlanti-óceán partján. Tavaly a portugál utat választottam, Lisszabonból jutottam el Santiagóig. Az ottani katedrálisban nyugszanak Szent Jakab apostol földi maradványai. De ezzel utam még nem ért véget, újra elzarándokoltam a „világ végére”

– kezdte vetített képes élménybeszámolóját Körei Nagy Kristóf.

A jászberényi fiatalember 2022. július 21. és augusztus 28. között gyalog tette meg a mintegy ezer kilométeres távolságot. A francia út tapasztalataiból megtanulta, hogy nem érdemes túlságosan felpakolva elindulni, ezért a korábbi 12 kilós hátizsák súlyát 8 kilósra csökkentette. Megszabadult azoktól a tárgyaktól, melyek fölöslegesnek bizonyultak számára. Miután Lisszabonban megkapta a zarándokútlevelet és a papi áldást, a fésűkagyló jelzéseit követve tépőzáras szandálban vágott neki a testi, lelki megpróbáltatásokkal kikövezett útnak.

– Pusztító hőség tombolt tavaly nyáron, szinte elviselhetetlen volt a hőség. Bizonyos útszakaszokon egyáltalán nem volt árnyék, olykor hatvan fokban róttam a kilométereket. Először tapasztaltam meg életem során, hogy nem jutok ivóvízhez. Hiába tekergettem a kerekes kutat, nem jött abból semmi. Apokaliptikusnak tűnt a táj, még a szárazságtűrő növények is kiégtek. Megrendítő volt, amikor a szemem láttára hirtelen rosszul lett egy tehén és elpusztult az iszonyatos hőségben. Külön figyelmeztettek arra, hogy nagyon sok az erdőtűz. Telefonos applikáció segítségével követtem, hogy hol, mikor van erdőtűz Portugáliában – elevenítette fel a drámai pillanatokat.

Rekkenő hőség nehezítette a zarándok útját, de nem adta fel
Forrás: Beküldött fotó

Mint mondta, az út jelentős része aszfaltos volt, ami megterhelte a lábait, s nem úszta meg ínyhüvelygyulladás, hólyagok nélkül. A nehézségek ellenére nem adta fel, kitartóan folytatta a zarándoklatot, ami alaposan kizökkentette a komfortzónájából, a mindennapok körforgásából. Naponta átlagosan 30-32 kilométert tett meg. Ahogy fogalmazott lelkileg napról napra erősebbnek érezte magát. Hangulatos falvakat érintett, illatos eukaliptusz erdők, magas támfalak és kerítések, Mária zarándokszobrok mellett barangolt.

– Nagyon érdekes és egyedülálló, hogy néhány településen magánházak portáin keresztül vezetett a hivatalos zarándokútvonal. Rengeteg római kori vízvezetéket láttam, melyek egészben maradtak meg. Számos legendás történetet hallottam. Az egyik szerint például Szent Jakab apostol földi maradványait a Variante Espiritual út utolsó szakaszán az Ulla folyón át szállították Padrónba, majd innen került Santiago de Compostelába – hallhattuk a zarándok beszámolójában.

A Szent Jakab katedrálisnál kilométeres sorokban várakoztak a zarándokok és a turisták, hogy bejussanak.

– Azt mondják, az út akkor ér véget, amikor a katedrálisban megöleljük Szent Jakab aranyból készült mellszobrát. Örömteli, hogy 2019-ben még ezt megtehettem, 2020-tól műemlékvédelmi okok miatt sajnos erre már nincs lehetőség. Ahogy korábban a francia út, úgy a portugál zarándoklat sem ért véget Santiago de Compostelában, folytattam tovább az utam a világ végéig. Ott egy nagyon különleges emlékhelyen felálltam két ingókőre és tiszta szívvel megfogalmaztam a kívánságaimat. Az első úton kívántak már teljesültek, remélem az újabbak is valóra válnak – beszélt élményeiről Kristóf.

Lelkileg feltöltődött, közelebb került Istenhez

– Az első zarándokutam mottóját Liga Konrád diakónustól kaptam, miszerint a zarándok nem A-ból B pontba tart, hanem az Úrhoz közeledik. Gyakorlatilag a második zarándokutamon is ez a gondolat vezérelt. Nemcsak testi, hanem lelki utat jártam be. Úgy érzem, mindkét út lelki feltöltődést adott, erősítette bennem az elmélyülést, közelebb kerültem a jó Istenhez. A szakrális emlékek mellett maga a táj, a természet is energiát adott – osztotta meg lélekemlő tapasztalatait Körei Nagy Kristóf.

Elmondása szerint a portugál út nomádabb volt, mint a francia. Számos kihívást rejtett, sokkal jobban érezte, hogy zarándokként van jelen, ahol a természeti táj szépsége energiával töltötte fel testét, lelkét. Az előadás végén az egyesület tagjai három „Tarta de Santiagóval”, Szent Jakab keresztjével díszített mandulás omlós süteménnyel lepték meg Kristófot. A Vörös Zoltánné által sütött finomságot a hallgatóság is megkóstolhatta. A zarándok nagy meglepetésére Zsigri Lászlónétól pedig grillázsból formált bakancsot kapott ajándékba.