A méhekkel való munka életérzés Molnár-Kun Lilla számára

– Méhészeti pályafutásom, ha lehet így hívni, kettőezertízben kezdődött. Az előző évben váltam édesanyává és úgy gondoltam, hogy ameddig otthon vagyok, tanulok még valamit – kezdte Molnár-Kun Lilla. Hozzátette, szociológusként végzett Miskolcon, területfejlesztés szakirányon és sokáig ebben az irányban képzelte a jövőjét is. Aztán jött egy lehetőség, a látóterébe került a méhészkedés, innentől pedig nem volt megállás.

– Semmiféle rálátásom nem volt erre a területre, csak az érzés, hogy csinálnom kell. Pedig mézfogyasztó sem voltam – vallotta meg. Aztán egyik képzés a másikat követte, Lilla egyre inkább elmélyült ebben a különleges világban.

– Persze kell egy mentor, aki segíti az embert, főleg az elején, de azután minden szépen kialakul – mondta, majd hozzátette, az első méhcsaládot is ilyen segítséggel vásárolta, de ez csak a kezdő lépés volt. Megismerni ezeket az apró, dolgos lényeket, kitapasztalni a szokásaikat, megtalálni a méz elvételéhez a legtökéletesebb módszert, mindez rengeteg időt és odafigyelést igényel.

– Mindig azt szoktam mondani, hogy nem lopunk tőlük, csak elvesszük a felesleget, amit megtermelnek. Nagyon jól felépített társadalomban élnek, csodálatos testközelből megfigyelni ezt – mondta a mesterméhész. Aki elárulta, manapság egyre több hölgy nyit a szakma felé, bár pontos számadatot nem tud.

– Megesik, hogy megszúrják az embert, ez természetes, de alapvetően békések, tévhit, hogy azonnal támadnak. Ráadásul megfelelő felszereléssel valóban minimalizálhatók a kellemetlen támadások – magyarázta. Lilla elárulta, az első időkben egy olyan kaptárral dolgozott, amelyet felnyitva azonnal rálátott a méhcsalád szerkezetére. Ám a mézelvétel nem volt annyira kényelmes és egyszerű, ráadásul helyben, a kaptárnál kellett megtenni ezt.

– Átálltam a rakódórendszerű kaptárra, amely fiókokból áll és egy úgynevezett szögtetővel zárjuk ki a méheket, az adott fiókból – magyarázta majd hozzátette, ezzel a megoldással a keret hazavihető és a családi ház műhelyében tudják kinyerni a mézet.

Amelyből bizony sokféle létezik, az pedig, hogy éppen milyen ízű, állagú és milyen hatású nagyban függ a „legelőktől.”

– Sokféle növény nektárja csábító a méhek számára, mi méhészek egyébként leginkább az akácra készülünk minden évben. Ezekről a virágokról jó hordásra számítunk. Személyes kedvencem az ámor méz, amelyet egy Tisza menti növényből készítenek a méhek – mondta Lilla, aki többek között az így született Szolnoki (M)ámorért és mezőtúri Túri Napraforgóért kapott díjat a közelmúltban.

– Persze a méheket vándoroltatni kell, hogy megtalálják a megfelelő növényeket, kiváltképp ha fajtamézet szeretnénk készíteni. Ennek komoly szabályai vannak, emellett biztonsági intézkedései szintén. Számomra semmihez nem fogható az, amikor együtt vagyunk a méhcsaládjainkkal, együtt ébredünk a szabadban, ahol sokszor térerő sincs, csak a természet hangjai, a méhek döngicsélése. Ez inkább életérzés, nem tudnék már másik foglalkozást elképzelni – sorolta a szakember.

A podcast megtalálható a Szoljon.hu Youtube- és Spotify-csatornáján is.