Minden a japán animékről szólt a szolnoki könyvtár új rendezvényén

Czakóné Gacov Katalin intézményvezetőtől megtudtuk, hogy a találkozó teljes mértékben a fiatalok kezdeményezésére valósult meg. A könyvtár „csak” anyagi támogatást és helyet biztosított a rendezvénynek, valamint a vendégek meghívásában segített.

Az egész országból érkeztek rajongók

– Célunk, hogy olyan programokat szervezzünk, amilyeneket a látogatók szeretnének. Ezért, ha a fiatalok előjönnek egy ötlettel, segítünk nekik megvalósítani, de hagyjuk őket érvényesülni.

– Az animekörünket is középiskolások vezetik. Amikor pedig kiderült, hogy az ország más könyvtáraiban is működnek ilyen klubok, felvették velük a kapcsolatot.

– Ezután kezdték el a fiatalok szervezni a találkozót, mely a budapesti MondoCon mintájára a SzolnoCon nevet kapta. A rendezvényt animekörünk vezetője, Nagy Rita álmodta meg, és mindent meg is tett azért, hogy mindez jól sikerüljön.

– A most még zárt körű találkozóra öt könyvtár animeklubjaiból érkeztek fiatalok. Debrecenből, Kecskemétről, Ceglédről és Gödöllőről.

– Bízunk benne azonban, hogy egy idő után esetleg egy nagyobb rendezvénnyé tudja magát kinőni. Így az animerajongó fiatalokból álló virtuális közösség személyesen is találkozhat egymással – mondta az intézményvezető.

– A klub egyik összejövetelén vetettük fel, milyen jó lenne, ha nemcsak Budapesten, Szegeden és Debrecenben, hanem Szolnokon is lenne egy ilyen találkozó. Aztán úgy döntöttünk, megcsináljuk – mesélte Rita, a találkozó főszervezője, amikor számtalan teendője között akadt pár szabad perce.

– Kitaláltuk, hogy mi legyen a program és hogy kiket hívjunk meg. Öt vagy hat éve járunk MondoConra, ott láttuk ezeket az embereket fellépni, és gondoltuk, talán Szolnokra is szívesen eljönnének. Nagy örömünkre igent mondtak.

– Úgy döntöttünk, hogy csapatversenyt is rendezünk, hogy kicsit összeismerkedjünk. Majd kitaláltuk, hogy legyen egy vándorkupa, így a következő találkozót az a város rendezi, amelyik megnyeri a vetélkedőt.

– Bevallom, nem egyszerű feladatokkal kellett megbirkózniuk a csapatoknak, és nekem sem volt túl egyszerű összeállítani. A versenyzőknek például betétdalokat kellett felismerniük, kvízt kellett kitölteniük és szinkronszínészek hangját kellett párosítaniuk a filmek szereplőivel – sorolta Rita a feladatokat, majd rohant is tovább, hogy kijavítsa a tesztlapokat.

A legtöbb ötlet az emberi elméből merít

A találkozó egyik vendége Veszprémből érkezett. Fekete Dániel képregényeket rajzol és az egyik népszerű animesorozatról készített paródiája tette ismertté.

Ma már azonban saját történeteket ír. Dani szűk másfél éve már tartott egy előadást a Verseghy könyvtárban. Akkor azt mutatta be, hogyan lehet animálni számítógépen, ugyanis ez a végzettsége.

– A különféle anime-találkozókon szoktam árusítani a képregényeimet. Elsősorban ezzel foglalkozom, de emellett ideiglenes munkákat is szoktam vállalni. Például logókat, karikatúrákat tervezek.

– De amin nagyon meg szoktak lepődni az emberek, hogy sokszor helyettesítek a postán is. Valamiért imádom...

– Egyhelyben ülni nagyon fárasztó, ezért amint helyettesítőt keresnek, én már repülök is – nevetett Dani, aki azt is elárulta, hogy nagyon szereti a vidéki városokban megrendezett anime-találkozókat. A budapesti MondoCon ugyanis minden pozitívuma ellenére egy káosz, annyi ott az érdeklődő ember.

– Ezek a találkozók, mint például ez a szolnoki is, mindig olyan családiasak, kellemesen nyugodtak. Itt van idő mindenre, félre lehet vonulni, lehet beszélgetni – magyarázta.

Dani egyébként a filmekből és a környezetéből merít ihletet képregényeihez. Mint mondta, mindig mindent megfigyel, főként az embereket, mely a szereplők tervezéséhez nyújt neki segítséget. A legtöbb ötletet azonban az emberi elméből meríti.

Parókák, szoknyák, kardok az élményért

Eközben az ifjúsági részlegről japán mondatfoszlányok szűrődtek ki: a távol-keleti nyelvet tanulhatták Czikkely Zsuzsanna, az Eötvös Loránd Tudományegyetem japán mesterszakos hallgatójának közreműködésével.

A kis teremben pedig az ügyességüket tehették próbára a vállalkozó kedvű résztvevők. Mi mással, mint evőpálcikával! Két fiatal épp egymással versengve próbált a trükkös evőeszközzel minél több vízzel töltött kis lufit kihalászni a vízzel teli lavórból.

Mellettük pedig apró tic tac cukorkákat kellett felcsippenteni. Minél ügyesebb volt valaki, annál több pontot gyűjtött össze, amit aztán ajándékokra válthatott be.

Német Anita, a találkozó másik meghívott előadója, egy kicsit komolyabb témát feszegetett. Jelenleg ugyanis az Eötvös Loránd Tudományegyetem doktorandusz hallgatója. Kutatási területe pedig a népvallási jelenségek, de egy nyelviskolában japánt is tanít.

– Nagyon izgulok, hogy milyen lesz a fogadtatás, ugyanis negyvenöt perc kevés ahhoz, hogy bemutassunk bármit is a japán hitvilágból. Főként azonban arról szeretnék beszélni, hogy a nők spirituális ereje miben nyilvánul meg – vallotta be honlapunknak kissé lámpalázasan Anita, majd „színpadra” lépett.

Közben egyre sokasodtak a színes parókák, rakott szoknyák, kardok. Úgy tűnt, valami készül. Kiderült, hogy a csapatoknak a verseny részeként egy saját animét is elő kell adniuk.

Az általuk kitalált történetekben többek között gyilkosság, bosszú és kínai piacon vásárolt hamis varázsásó szerepelt. Emellett rengeteg kávé és egy, az animéból a mi világunkba csöppent hercegnő is. Ami viszont egyikből sem maradt el, az a humor. Mindenki dőlt a nevetéstől.

Az eredményhirdetéskor kiderült, hogy a verseny nagyon szoros volt. A szolnoki csapat mindössze egy ponttal gyűjtött többet, mint a debreceni fiatalok. A vándorkupa azonban utóbbi városba került, így a következő találkozónak ők adnak majd helyet.

Karaokeversenyeken szerzett hírnevet Mazsibazsi

A találkozót Máhli Balázs, vagy ahogy mindenki ismeri, Mazsibazsi koncertje zárta, aki ismert japán animációs filmek betétdalait énekelte. Mélyen zengő basszus hangja betöltötte a termet még a kínzó náthája ellenére is.

Balázst az anime-találkozók karaokeversenyeiről ismerhetik a rajongók. A mindössze tizenkilenc éves srác szoftverfejlesztés-technikumban tanul, és Budapestről érkezett a megyeszékhelyre.

Remek hangja ellenére semmilyen zenei előképzettsége nincsen, kórusban viszont énekelt már.

lábamat, és hogy elüssem az időt, elkezdtem japán animációs filmeket nézni. Aztán a 2014-es anime-találkozón kipróbáltam a karaokét, és nagyon megtetszett.

– A haverok persze csak nevettek rajtam, hogy leégetem magam, de én élveztem – emlékezett vissza.

– Ezután kezdtem el egy popkórusban énekelni, ahová egyébként egy animedallal kerültem be.

– A felvételin ugyanis elő kellett adni egy számot, és én ezt a műfajt választottam. Jelenleg nem vagyok egyik énekkarnak sem a tagja, de a jövőben szeretnék még kórusban énekelni.

Régóta várták

A fiatalok nagyon jól érezték magukat a találkozón, és a főszervező szolnokiak is elégedettek lehettek.

– Nagyon élveztem ezt a napot. A budapesti a MondoConon is voltam már, de az nagyon más. Ott rengeteg az ember, itt viszont baráti a légkör – árulta el Rita, a szolnoki animekör másik tagja.

– A legjobban egyébként az ügyességi feladatok tetszettek. Otthon mindig evőpálcikával eszem a rizst, már van benne gyakorlatom…

– Régóta vártuk már ezt a találkozót, izgatottak voltunk – fűzte hozzá Rita barátnője.

– Jól éreztem magam, és nagyon tetszettek a programok. Vicces volt, amikor mindenki egyszerre ismerte fel az animációs filmek betétdalait.