Ami mozdítható, az el is tűnik a Neszűrből – Orbánnál tett panaszt Kati néni

Hóba fagyott romházak, szemetes udvarok, apró melléképületek mellett visz az utam Jászberény határában, a Neszűr negyedik dűlőútján.

Az egykor szebb napokat látott zártkertes terület fagyott földútján velem szemben egy kóbor­kutya-csapat tagjai kergetik az egyik szerencsés falkatagot, akinek egy fél kenyeret sikerült valahonnan zsákmányolnia.

A hajsza hiábavalóságát belátva a kutyacsapat két részre szakad, amikor autó­mmal elhaladok mellettük – néhányuk nem túl nagy lelkesedéssel követi a járművet.

Az idős asszony hétvégi háza mellett vár, hogy megmutassa a legfrissebb „dúlás” nyomait.

– Télen a városban élek, de gyakran kijárok olyankor is – mondta Nagy Katalin –, március közeledtével pedig gyakorlatilag naponta jövök. Tavasszal ugyanis mindig kiköltözöm, hogy időben kezdhessem a kerti munkákat.

– Azért volt összegyűjtve a tűzifa, hogy amikor kora tavasszal még rendszeresen szükség van a fűtésre, akkor legyen mit a tűzre rakni. Erre az egyik reggel az fogad, hogy a fészer deszkahátulját lefeszítették, és mindent elvittek onnan.

– Szerszámot, gépeket rég nem tartok itt, de a fát hova tegyem? Elvitték a tüzelőt, a szőlőkarókat, de még a fészer deszkáit is. Összesen több mint négy köbméter fát – mondja keserűen.

Kati néni évek óta küzd a visszatérő tolvajokkal. Loptak már tőle szivattyút, talicskát, vashordót, kerti szerszámokat. Szóval mindent, ami egy tanya fenntartásához, a munkához szükséges. A tűzifa meglovasítása azonban végleg elkeserítette.

– Most azért vegyem meg, azért költsek a tüzelőre a tél végén, hogy más meg egyszerűen elvigye? – panaszolja.

Elmondja azt is, hogy a helyi rendőrök minden alkalommal, amikor panasszal él, vagy bejelenti az újabb lopást, rendkívül tisztelettudóak, készségesek. Felveszik az adatokat, kikérdezik, fényképeznek, de általában eredménytelenül kénytelenek lezárni az ügyeket…

Az idős hölgy azt is elmondja, hogy néhány évvel ezelőtt javult a helyzet a külterületen. Sűrűbben tudtak kijönni a rendőrök, volt lovas járőrszolgálat, akkoriban a tolvajok is kevesebbszer próbálkoztak.

– Arra gondoltam, hogy közvetlenül a miniszterelnökhöz és a belügyminiszterhez fordulok – teszi hozzá.

– Korábban is megtettem már, akkor válaszoltak is megkeresésemre, úgyhogy most is ezt a módszert választottam. Néhány nappal ezelőtt elküldtem a levelet. Azt remélem, hogy ismét lesz majd foganatja panaszaimnak.

Egyelőre szélmalomharcnak tűnik

Tóth István, a helyi polgárőrség vezetője elmondja, hogy rendszeresen járőröznek a területen, de a tolvajokkal szemben sokszor tűnik szélmalomharcnak a munkájuk.

– Alapjában immár nincs sok lopás a területen, hiszen a legtöbb tulajdonos semmit sem tart már a kis házikókban – mondja.

– Még falopásról is alig hallottunk a télen. De időről időre sajnos megismétlődnek az olyan esetek, mint ami Kati nénivel történt a napokban.