2018.03.15. 06:58
Egy feljegyzés szerint a Szent Korona kétszer is megfordult Szolnokon
Az köztudott, hogy 1848–49 fordulóján a Szent Koronát Szolnokon át vitte magával Debrecenbe a menekülő kormány. Arról kevesebb szó esett, hogy nemzetünk legnagyobb kincse nem sokkal később újra megfordult városunkban. Legalábbis erről talált egy feljegyzést Kósa Károly helytörténész.
A Szent Korona a szabadságharc idején valószínűleg kétszer is megfordult Szolnokon – mondja Kósa Károly helytörténész.
Fotó: Mészáros János
– Azt tudjuk, hogy 1849. január 1-én valóban Szolnokra érkezett a Szent Korona, s egy éjszaka után szekéren szállították tovább Debrecenbe – kezdi a történetet Kósa Károly.
– A helytörténész azt is elmondta, hogy a korona szolnoki tartózkodásáról regényes történetet is őrzött egy elbeszélés. Eszerint Kossuth egyik bizalmasa a biztonság kedvéért a báránybőr süvege alatt vitte tovább Szolnokról a nemzeti kincset.
– Gyomai György néptanító 1941-ben közölt egy érdekes írást városunk egyik szülöttjének, Gyenes Lajosnak a feljegyzése alapján.
– Ebben ez áll – idézi Kósa Károly:
„Gyenes Menyhért volt itt a kormánybiztos, kinek házában katonatisztek, idegen urak igen sűrűn megfordultak titokzatos megbízásokkal... egyik éjjel három szekér zörgött be Gyenes Menyhért udvarába nagy ládákkal, és a szekéren ült maga Kossuth Lajos is.
A Szent Korona gondos őrizet mellett ott pihent akkor éjjel Gyenes Menyhért házának valamelyik szobájában, a legnagyobb titokban.”
– Az 1849 januári érkezésről tudjuk, hogy az vasúton történt, ami véget ért Szolnokon. Emiatt a menekülők egy éjszakát időztek a városban. Ekkor lehetett volna a Szent Korona Gyenes Menyhért házában.
– Ő egyébként nem kormánybiztos, hanem a megyei bizottság tagja, foglalkozása szerint „földész” volt.
– A szakirodalom alapján azonban valószínűbb, hogy akkor az Indóházban őrizték, katonai fedezet alatt – folytatja a történetet a kutató, aki szerint egy anyakönyvi bejegyzés alapján mégis elképzelhető, hogy a korona járhatott Gyenes Menyhért katonavárosi házában is.
– Gyomai azt is említi, hogy „Gyenes Menyhért kormánybiztosnak ezen a nevezetes éjszakán még egy áldott élményben volt része. Ekkor született az a Lajos fia, akitől ezek a feljegyzések ránk maradtak.
– Az újszülöttet Kossuth Lajos megáldotta, és úgy intézkedett, hogy a gyermeket ott időzése emlékére Lajos névre kereszteljék, valamint Halassy Kázmér országos biztos legyen az újszülött keresztapja.
– Nos, ha betekintünk a szolnoki születési anyakönyvbe, kiderül, hogy Gyenes Lajos 1849. június 7-én született és valóban Halassy Kázmér volt a keresztapa. Születésének időpontja szinte egybeesik Kossuthék június ötödikén elhatározott budapesti visszaköltözésével.
Fotós: Mészáros János
Utóbbival kapcsolatban a koronáról ugyan csak Benda Kálmán és Fügedi Erik történészek tesznek említést, de tény, hogy nem maradt Debrecenben.
Ráadásul ismét a legrövidebb úton, Szolnokon át utazhatott.
– A fentiek alapján szinte biztosra vehetjük, hogy a Szent Korona 1849 nyarán másodszor is járt városunkban, s nem kizárt, hogy akkor valóban Gyenes Menyhért katonavárosi házában őrizték.
– Bár nem valószínű, hogy csakugyan Kossuth Lajos jelenléte mellett – foglalja össze az eddigi adatokat Kósa Károly.
– Ha ezt sikerülne hitelt érdemlően bizonyítani, az egykori épület helyének azonosításával városunk akár egy új, tiszteletre méltó emlékkel is gazdagodhatna.
Egy jászladányi férfi is kereste
A Szent Korona szabadságharc alatti kálváriája nem ért véget az 1849-es, Szolnokon át vezető kirándulással. A szabadságharc végén a menekülő kormányfő, Szemere Bertalan Kossuth tudtával Orsova környékén egy füzesben elásta, hogy ne jusson a császáriak kezére.
Előtte arra is gondoltak, hogy összetörik, vagy a Dunába dobják az ereklyét. Szerencsére Szemere az elrejtés mellett döntött, aminek helyéről összesen hét ember tudott.
A koronázási ékszereket némileg megviselt állapotban végül négyévi lázas keresés után sikerült megtalálni. Magáról a kutatásról egy jászsági szemtanú is tudósít bennünket.
Kiss Ágoston egykori jászladányi tanító még a szabadságharc előtt állt be katonának az osztrák ármádiába. Utána az újonnan szervezett rendfenntartó erő, a zsandárság kötelékében szolgált.
Egyszer kivezényelték annak a mocsaras területnek az átfésülésére, ahol a koronát sejtették. Amint ő maga is leírta, fáradozásuk sikertelen maradt, bár jó helyen jártak. Az ereklyét végül csak egy Kossuth környezetébe beépített kém, Wargha István segítségével sikerült napvilágra hozni.
Kiss Ágoston katonai és zsandár szolgálatának mindennapjai mellett a korona utáni kutatásról is tudósít bennünket lúdtollal, szépen olvasható betűkkel írt visszaemlékezésében. A naplót dédunokája, Szőke Katalin adományozta a jászberényi Jász Múzeumnak, hogy ott megőrizzék az utókor számára.
A múzeum a közelmúltban nyomtatásban tette közkinccsé a néhai tanító írását, innen tudjuk, hogy jász embernek is része volt a korona utáni kutatásban.
