Vajon pizza mellett jobban tanulnának a szolnoki diákok?

– Nem érdekel! – rántotta meg a vállát a kamaszlány a buszmegállóban. ­Anyja színházba invitálta ­volna gyermekét, aki határozottan utasította el e lehetőséget.

– Egy jó mozi? – próbálkozott tovább az édesanya.

– Tanulni kell, szóval, bocs, nem – válaszolta a diáklány.

A várakozó utasok közül többen is érdeklődve figyelték a párbeszédet, a helyzet vélhetően ismerős volt nekik...

De lehet-e általánosítani, miszerint az összes kamasz „reménytelen eset”?

– Nem hiszem. Ami biztos, hogy a régi korok formanyelvére süketek a fiatalok. A korábban bevált programok, a régebben használt kommunikáció elavult.

– Ha ezt használjuk, nem lehetünk túl sikeresek náluk – vélekedik Szarvák Tibor szociológus.

– Azt kel­lene megérteni mindenkinek, ma már kevés azt mondani a gyereknek, hogy „figyelj rám, mert én beszélek”.

Többek szerint az egyik legsúlyosabb gond, hogy a fia­taloknak egyszerűen nincsen elég szabadidejük.

Molnár László, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium igazgatója ezt támasztja alá. Elárulja, a diákoknak heti 35 órát kötelező iskolában tölteniük, ezt jogszabály írja elő.

Jó esetben kettőkor véget érnek az órák, de utána igen sokan elmennek sportolni, nyelvet, zenét tanulni.

– Azt tapasztaljuk, bármilyen jó programot is szervezünk, szinte lehetetlen megszólítani a többséget. Társadalmi, szülői és iskolai elvárás, hogy inkább tanuljon a gyerek, ne „szórakozzon”.

– Pedig a kevesebb néha több. És igen, valóban érezhető az internet, a számítógép ­csábítása is – mondja Molnár László.

Izgalmas kezdeményezések szerencsére akadnak. Az egyik általános iskolában például az ­intézményvezető arra kérte a tantestületet, hogy a matek, magyar és angol­ nyelven kívül ne követeljenek túl sokat a diákoktól.

Az igazgató Einsteint ­idézte, aki a következőket mondta:

„Az volt a baj az iskolával, hogy nem volt időnk tanulni, mert mindig csak tanítottak.”

A Szolnoki Evangélikus Egyházközség a fiatalok megszólításában újított. Többek között könnyed beszélgetésre invitálja a középiskolás korosztályt, de nem akárhol: a fiatalok egyik kedvenc „randihelyén”, egy pizzázóban.

Bakondiné Tóvizi Ágnes, a gyülekezet egyik tagja hangsúlyozta, kellenek a meghökkentő, látványos megszólítások, amik felkeltik a gyerekek érdeklődését.

– A pizzaest csak egy szelete a fiatalok megszólításának.

– Gyülekezetünk közösségi szolgálati helyet, leendő ifjúsági házunk pedig állandó teret biztosít majd a találkozásokra – fűzi hozzá Ágnes.

Úgy tűnik tehát, szülőnek-pedagógusnak nem egyszerű a serdülőkor „kezelése”. Abban azonban egyetért mindenki: a felnőttek segítsége és új kommunikációs technikák nélkül még nehezebbé válik gyermekeink nyitottá, egészséges lelkületűvé nevelése.

A fiatalok több fesztivált és koncertet szeretnének

Természetesen nem hagyhattuk figyelmen kívül a fiatalok véleményét sem. A Szolnokon tanuló középiskolás Fanni szerint alig akad olyan program, ami a korosztályuknak szólna.

– Kiállításokra, múzeumokba csak akkor megyünk, ha az kötelező. Egyébként időnk sem lenne rá. A tanulás, a sport mellett örülünk, ha a szabadidőnkben pihenhetünk egy kicsit – árulta el.

A ­tiszaföldvári Erdős Barbara koncertekre, fesztiválokra szeret járni szabadidejében. Hogy miért nem érdekli más a korosztályát, erre nem tudott válaszolni. Kis Zsanett úgy véli, Szolnokon alig akad olyan hely, ahová eljárhatnának.

Azt javasolta, több koncertet és tematikus fesztivált szervezzenek a városban. ­Fajka Tamás viszont úgy nyilatkozott, nyitott mindenre, ami izgalmas. Legyen az egy jó film vagy egy bringatúra.